Igehely: Mk 6:17-29; Kulcsige: Mk 6:20 „Mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.”
Keresztelő János küldetése abban állt, hogy előkészítse a Megváltó útját ebben a világban. Ő volt a kiáltó hang, az üzenetet átadó, ha kell konfrontáló, de a próféta is, aki Krisztusra mutat.
Igehely: Mt 23:29-36; Kulcsige: Mt 23:34a „Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok.”
A Jézus-korabeli vallási vezetőket a képmutatás jellemezte. Ők voltak a népnek a lelki és világi vezetői. Igazából a kegyesség látszatát akarták fenntartani (amire büszkék is voltak), de annak erejét megtagadták. Ők azok, akik tudják, hogyan kellene élni, de egyáltalán nem úgy élnek.
Igehely: 2Krón 24:15-22; Kulcsige: 2Krón 24:19 „Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az Úrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk.”
Jójádá főpapnak nagy tekintélye volt az egész ország előtt. Ragaszkodott Istenhez és bátran képviselte az Úr akaratát a nép előtt. Jóás ennek az istenfélő főpapnak a családjában nevelkedett, majd trónra jutása után is bölcs tanácsadókkal volt körülvéve.
Igehely: 2Kir 6:30-7:2; Kulcsige: 2Kir 6:31 „Akkor ezt mondta: Úgy segítsen az Isten most és ezután is, hogy nem marad ma a helyén Elizeusnak, Sáfát fiának a feje!”
Kr.e. 800 körül lehetett, amikor Benhadád király vezetésével Szíria ismét megtámadja Izráelt. A népet felkészületlenül éri a támadás, a szíriaiak minden akadály nélkül eljutnak a fővárosig. Körülzárják a várost, és kiéheztetik a lakóit.
Igehely: ApCsel 7:51-60; Kulcsige: ApCsel 7:56 „Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.”
A világ keresztyénsége ma megemlékezik azokról, akik életüket adták az evangéliumért. Az ünnep eredete egészen Néró császár keresztyénüldözésének idejéig nyúlik vissza. Ő volt az, akinek parancsára Rómát felgyújtották, mert a lángokból akart ihletet meríteni Trója pusztulásáról szóló verséhez.
Igehely: 1Thessz 5:12-22; Kulcsige: 1Thessz 5:15 „Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.”
Egy nagyon nehéz élethelyzetben lelkipásztorom megkérdezte tőlem: „Meg tudsz neki bocsátani?” Sok minden megfordult a fejemben, latolgattam a lehetőségeket, de a Szentlélek meggyőzött, és így válaszoltam: „Hívő emberként nincs más lehetőségem.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.