2023. február 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Testem étel, vérem ital

Igehely: Jn 6:52-59; Kulcsige: Jn 6:56 „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.”

Ezekben az órákban, amikor e sorokat írom, egy nagyobb közösséggel, több szolgatársammal együtt úrvacsorában részesültem. Jó volt elmélyedni szerető Urunk szenvedésének történetében, és annak szellemi aktualitásában. Az Úr Jézus itt először beszél ilyen nyíltan az úrvacsoráról, ahol jelképesen bemutatja áldozatát. Majd halála és feltámadása után tanítványai, apostolai és egész gyülekezete rendszeresen gyakorolják az emlékezetére. Naponta vagy időnként részesülnek e kenyér áldásában.
A manna által Isten az Ószövetségben már megmutatta gondoskodását. Az igazi éltető kenyeret az új szövetségben kaptuk tőle. Azt mondod, nem érted? Sokan ezt mondják! Az éhes ember sem érti a búza és a kenyér történetét. Nem ismeri a kenyérkészítés, -sütés folyamatát, de megeszi, mert szüksége van rá az életbemaradáshoz. Mert szereti és ízlik. A keresztyénségben sok kérdés merül fel az úrvacsora témája és annak lényege körül. Jézus ennél világosabban és tömörebben nem mutathatta be az élet kenyerét. Szemléltette ezzel áldozatát a világért, értünk!
Szeretnél örökké élni? Érted folyt vére a kereszten! Keresd az ő táplálékát, Őt magát! Élj vele folyamatosan!

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Megismerni Isten akaratát

Igehely: Kol 1:9-10 „Ezért tehát attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében.”

Valakivel jó kapcsolatban lenni, kedvében járni azt jelenti, hogy ismerem őt. Élete több területét megismerem, legjobban az akaratát és szándékát. Igaz ez Istennel való kapcsolatunkban is, hogy minél jobban megismerjük őt, annál inkább kedvében tudunk járni, és méltóan igazodhatunk hozzá. Az ismeret lehet felületes, vagy egy jóval mélyebb megtapasztalás. Ha Istennel szorosabb kapcsolatra vágyunk, akkor vállalnunk kell az ezzel járó áldozatot, a feltételeket! Vállalod? Isten azonban attól függetlenül ismer minket, hogy mi kitárjuk-e önmagunkat, vagy nem. Nekünk van szükségünk arra az ismeretre, amit imádságos légkörben az ige kinyilatkoztatása által ismerünk meg. Lehet magas fokú intelligenciánk, tudásunk, mégis egyoldalú ismeretünk Istenről. A Lélek kijelentésére van szükség, nem okoskodásra. „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért” (Fil 3:7-8).
Ha érdekel, ha szeretem és tisztelem Jézust, ha akarok hozzá igazodni, akkor mindent elkövetek, hogy megismerjem az Ő akaratát. „Adj, Uram, adj nékem több áhítatot, több békét szívembe” (régi HH 12).

Bódis László

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.