2023. február 1., szerda

DÉLELŐTT | 
Az élő kenyér

Igehely: Jn 6:43-51; Kulcsige: Jn 6:51 „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”

Az ember nem tudja elképzelni az életet kenyér nélkül. Táplálék nélkül nem tud élni senki. Ezért folyamatosan szüksége van szervezetünknek az éltető kenyérre. Belső emberünk is így igényli a lelki táplálékot. Ezt már sokan nem értik, mert szellemileg halottak. Csak az újjászületett embernek van ilyen igénye. A farizeusok, írástudók, bár tanulmányozták a Szentírást, nem jutottak el addig, hogy beleszülessenek az Isten családjába.
Az Úr Jézus beszél a próféciáról, arról, hogy mit tesz az Atya. „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Utalás van itt Jer 31:33-34 verseire. Isten végzi a munkát, és kéri a te bűnbánó, alázatos szívedet. Akkor újjászül, megszentel és győzedelmes hitet ad. Nem csak egy megrögzött képed lesz Istenről és az ő munkájáról, hanem egy megszentelt, előrehaladó, fejlődő élet. János evangéliumában azt mondja Jézus: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek” (Jn 15:4). Így már érted, hogy nemcsak fizikai kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével!
Tapasztaltad már, hogy mennyire átjárja a lényedet az Ige, Jézus jelenléte, amire szomjazott, éhezett a lelked, szíved? Most beteltél vele, nem halsz meg!

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Legyen meg az Úr akarata

Igehely: ApCsel 21:10-14; Kulcsige: ApCsel 21:14 „Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata!”

Az életben és a szent szolgálatban is a helyzet válaszút elé állít bennünket. Személyesen kell döntenünk. Nem háríthatjuk ezt a komoly kérdést senki másra, még a gyülekezetre sem! Érdemes a jószándékú véleményt, tanácsot meghallgatni és figyelembe venni. Látjuk, Pál apostol maga is átélt több ilyen helyzetet. Mi magunk is találkozunk ilyen esetekkel a saját életünkben. Család, közösség vagy egy-egy gyülekezet is kerül ilyen helyzetbe, amikor több vélemény alakul ki egy ügy kapcsán. Sokszor az igemagyarázás is vet fel látásbeli különbséget. Mi legyen ilyenkor a megoldás? „Legyen meg az Úr akarata!”– ahogyan olvassuk mai igénkben. De hogyan döntjük el? Az apostol esetében a próféta által kapott kijelentés igaz volt. Az együttérző sajnálkozás ellenére Pálnak magának kellett dönteni, hogyan folytassa útját. Ebből az következik, hogy a hívő elsősorban a Lélek belső hangjára figyel, az Úr Jézus iránti elköteleződése szerint dönt. Nem érzelmi választás lesz, hanem az Úr iránti hűség, önfeláldozó szeretet.
Talán ma hasonló helyzetben vagy te is. Döntened kell, hogy mit választasz? Keresd az Úr akaratát mindenben, csak Rá figyelj!

Bódis László

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.