2020. október 4., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Istenáldotta időskor

Igehely: Józs 14:6-15; Kulcsige: Józs 14:8 „Társaim, akik velem jöttek, megrémítették a nép szívét; én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat.”

Az idős kor fontos tevékenységi és fejlődési szakasza az életünknek. Nem kell azt gondolni, hogy az öregedéssel vége mindennek, semmi feladatunk nincs tovább az életben, mert alkalmatlanokká váltunk. Káleb azt a kijelentést tette nyolcvanöt éves korában, hogy ugyanolyan ereje van a harcolásra és járásra-kelésre, mint negyvenéves korában. Emlékeztette Józsuét a Mózes ígéretére, és arra kérte, hogy adja oda neki Hebront. Káleb bízott abban, hogy Isten segítségével, akitől kapta ezt a különleges, öregkorra is kiterjedő áldást, vagyis az erőt, kiűzi onnan az Anákokat, és elfoglalja a neki ígért földterületet. Úgy van ez, mint ahogy Jakab levelében is találjuk a kijelentést: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá” (Jak1:17).

Káleb, aki Júda nemzetségének képviselője, főember volt Izráel fiai között, ezt a szép vallomást tette: „Tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet” és „úgy hoztam neki (Mózesnek) hírt, amint az én szívemben volt”. Káleb nem rémítette meg, hanem bátorította a népet. Istennek sok szép ígérete teljesedhet be az időskorú emberek életében a mi napjainkban is, ha tökéletesen követjük Őt, mint Káleb, semmit sem kételkedve az Ő erejében. A lelki harcokhoz lelki erőre van szükségünk: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4:13).

Kedves időskorú testvéreim, Isten áldjon meg titeket testi és különösen lelki erővel, hogy még tovább tudjatok harcolni a bűn ellen, gyülekezeteink elvilágiasodása ellen. Isten Igéje így bátorít minket: „De, akik az Úrban bíznak, erejük megújul” (Ézs 40:31).

Szekrényes Pál

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy időseink naponta megtapasztalják Isten erejét az ő erőtlenségeik közepette! – 2Kor 12:9 (Idősek vasárnapja)

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Élj Krisztusért! – Fil 1:20-30 (Fil 1:21)

DÉLUTÁN | 

Rendelkezések a győzelmes életre

Igehely: 1Pt 5:5-14 Kulcsigék: 1Pt 5:8-9 „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.”

Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a mi drága Megváltónk győzelmes életet élt itt ezen a földön. Ő győzött a Sátán, a bűn és a halál fölött. Egész élete folyamán győzelmesen élt. Az Ő élete által van nekünk is szabadulásunk a Sátán hatalma alól és a bűn rabságából. Végül majd a halált is, mint utolsó ellenségünket, el fogja törölni. Benne elrejtve élhetünk mi is győzelmes életet. Ennek érdekében Urunk rendelkezéseit tartsuk szem előtt, és igyekezzünk azok szerint eljárni!

Az előttünk álló igeszakaszban Péter apostol a következő rendelkezéseket örökítette meg számunkra: 1.) Legyünk engedelmesek egymásnak, az ifjabbak pedig engedelmeskedjenek a véneknek is. Az engedelmesség gyakorlása lényeges annak érdekében, hogy közösségileg is győzelmes életet tudjunk élni.

2.) A megalázkodás Isten színe előtt szintén fontos a győzelemre való jutás érdekében, hiszen Ő az, aki felmagasztal a megfelelő időben, és az Ő kegyelmében részesít minket. A kevélykedés, büszkeség, felfuvalkodás visszaesést eredményez a lelki élet területén, és Isten ellenállását, haragját váltja ki.

3.) Bízzunk Isten gondviselésében! Istennek gondja van reánk, teremtményeire, különösen megváltott gyermekeire.

4.) Legyünk józanok és vigyázzunk! Az ördög, a mi ősi ellenségünk mindig csak gonosz szándékokkal van tele. Biblikus, józan gondolkodással és imádságos szívvel való vigyázással ki lehet védeni az ördög veszélyes támadásait. A győzelemre vezető úton még a Sátán sem állíthat meg.

5.) A hitben való megerősödést sem hanyagolhatjuk el. A hithősök mind hit által jutottak győzelemre. „Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem, de mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid 10:38-39). A mi kegyelmes Istenünk az Ő örök dicsőségére hívott el minket. Hisszük, hogy el is jutunk oda az Ő segítsége által.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.