Igehely: Mk 1:4–5 „Megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”
János, aki előkészíti az utat az Úr Jézus Krisztusnak, végzi a rá bízott munkát. Megtérésre hív, és a döntéseket a bemerítéssel meg is pecsételi. Azok az emberek, akik odamentek, és szívből megvallották a bűneiket, egyfajta ígéretet is tettek az Istennek. Kifejezték a vágyukat arra, hogy változni szeretnének. Egy tiszta és Istennek odaszentelt életet akarnak élni.
Persze, voltak ott képmutató és haszonleső emberek is, de azokat János felismeri: „Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?” (Mt 3:7b). A megtérést nem lehet álszent módon megjátszani, úgy, hogy azt ne látná át a mi Urunk, hiszen Ő a szívek és vesék vizsgálója. Nem lehet Őt átverni. De ebben a mélységből is van kiút: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (8.v.).
A bemerítkezés vizéhez mindenki járulhat, de szükség van a megváltozott szívre, a Krisztus váltsághalálába vetett hitre. Kellenek a megtéréshez illő gyümölcsök. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon milyen gyümölcsöket termek? A te életed fája mit terem?
Benyovszky Csaba
Ő az én kősziklám és szabadítóm
Igehely: Zsolt 62:1–13 Kulcsige: Zsolt 62:3 „Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.”
Ha igazi változást akarok, és nem csak a látszat embere akarok lenni (ahogy a farizeusok tették János előtt), akkor az Egyetlenhez kell jönni: „Csak Istennél csendesül el lelkem.” Nincs más segítség. Ő igazán meg tud szabadítani. De a legjobb az egészben, hogy nyitott könyv az életünk Előtte. Keresztelő János is felismerte a képmutatók egy részét. De Istent nem lehet becsapni. Hozzá csak az jön, akinek tényleg őszinte vágy van a szívében a megtérésre, a változásra.
Sokan bíznak lovak erejében, zsarolt javakban, gazdagságban, hatalomban, de ezek egyike sem tud megtartani. Le lehet így is élni a földi életünket, de ahogy a 10. versben olvassuk: „Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké.” Márpedig a pára egy pillanat alatt elillan. Mi viszont az örökkévalóra készülünk. A mi megmentő mennyei Atyánkat akarjuk áldani örökkön-örökké. Ezért semmi másba ne vessük a reménységünket, csakis abba, aki az igazi Erő és Szeretet!
Mikor kaptad utoljára azon magad, hogy az anyagiakban bíztál, vagy a saját magad eszében és ügyességedben?
Benyovszky Csaba
