Igehely: 3Jn 1:13–15 Kulcsige: 3Jn 1:15 „Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.”
János ezt a levelét Gájuszhoz írja, és nem tudok elmenni az üzenete mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el Diotrefészről. Diotrefész kifejezetten problémás ember volt. Bizonyos gyülekezeti tagokat igyekezett félreállítani, sőt némelyeket ki is zárt. Arra törekedett, hogy ő legyen a gyülekezet egyedüli vezetője, vagy legalábbis az, aki mindenben dönt. Arrogáns módon elutasította János apostol és mások tekintélyét; sőt Jánost még rágalmakkal is illette.
Megkeserítette Gájusz életét is, de János tudja az igazat Gájuszról. Nehéz dolga lehetett, ezért János békességre inti őt. A 11. versben ezt olvassuk: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.” Minden megpróbáltatás ellenére nekünk is ez a dolgunk: Cselekedjük a jót! Máshol pedig arra hív az ige, hogy bocsássunk is meg.
Nézzünk magunkba! Nincs bennünk hataloméhség? Szoktunk azok ellen beszélni, akiket nem kedvelünk? Nem esünk abba a hibába, hogy azt tartsuk legjobbnak a gyülekezet számára, ami személy szerint nekünk tetszik?
Benyovszky Csaba
A szabadító Isten dicsérete
Igehely: Ézs 12:1–6 Kulcsige: Ézs 12:2-3 „Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából.”
A szabadulás örömének mértéke függ attól, hogy ki mekkora szennyből, lelki nyomorúságból szabadult meg. Van, aki borzasztóan nagy mélységekből szabadulva élete végéig sem tud betelni az Isten dicséretével. Jó példa erre a bűnös asszony, aki könnyeivel és drága olajjal mosta meg Jézus lábát: „Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret” (Lk 7:47).
Ha nagy bűnökből szabadított meg az Úr, vagy ha esetleg nem jártam meg az élet mélységeit, akkor is megszabadított az örök haláltól. Életre hívott! Örök életre hívott, és ezért örökre hálásnak kell lennem. Hányszor teszek bizonyságot arról, hogy hogyan és miből szabadított meg Isten engem? „Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára nagy tetteit a nemzeteknek!” (Ézs 12:4).
Kiálts és ujjongj! Persze, nem tudunk mindenütt így járni-kelni a hétköznapokban, mert még bolondnak bélyegeznek, és így nem veszik komolyan az üzenetünket sem. De meg kell találnunk a módját annak, hogy örömmel hirdessük nevét.
Benyovszky Csaba