Igehely: 1Móz 4:1-12; Kulcsige: 1Móz 4:7 „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!”
Káin és Ábel személyében a vallásoskodó világi ember, valamint az igazi hívő ember képviselőit találhatjuk. Mindketten az Édenen kívül születtek, és Ádám bűnös természetét örökölték. Egyik sem volt ártatlan: mindkettő elveszett volt. Káin nem jó ajtón közeledett Istenhez.
Igehely: 2Móz 8:15-19; Kulcsige: 2Móz 8:19 „Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.”
A negyedik csapás az első háromhoz hasonlóan Egyiptomra korlátozódott. „De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek böglyök, hogy megtudd: Én, az Úr, itt vagyok az országban” (8:18).
Igehely: Lk 2:36-39; Kulcsige: Lk 2:37 „És nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.”
Anna, a prófétanő, Simeonhoz hasonlóan tagja volt Izráel hűséges maradékának, akik várták a Messiás eljövetelét. Mint prófétanő, valószínűleg isteni kinyilatkoztatásokat kapott, és Isten szószólójaként szolgált. Hűségesen látogatta a templomi nyilvános istentiszteleteket.
Igehely: 1Krón 29:10-28; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon lett a király.”
Dávid király volt az, aki elhódította Jeruzsálemet a terület őslakosaitól, a jebusziaktól. A hegyen, közel ahhoz a helyhez, amelyet Isten Izsák feláldozásához Ábrahám számára kiválasztott, volt egy szérűskert, amelyet a jebuszi Arauná birtokolt.
Igehely: 1Kir 19:9-21; Kulcsige: 1Kir 19:15-16 „Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett!”
Illés a Királyok könyvének egyik főszereplője. Baál prófétáinak a leölése után Jézabel királyné elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Istennel.
Igehely: Zsolt 90:1-17; Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
Ez a zsoltár az Isten emberének gyönyörű imádságát örökíti meg. A zsoltár témája: Az örökkévaló Isten és a mulandó ember. A Teremtő iránti bizalom megvallásával kezdődik, aztán a mulandóság és a halál szomorú valóságát, közelségét írja le.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.