Igehely: Jak 2:14-26; Kulcsige: Jak 2:18 „Viszont mondhatja valaki azt is: »Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak.« Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.”
Nem elmondani nehéz, hanem az elmondottak szerint cselekedni. A matematikában sem elég csak ismerni a tételt ahhoz, hogy megoldd a feladatot. Jobban mondva: a feladat megoldása mutatja meg, hogy tényleg megértetted a tételt. Cselekedeteink tehát rámutatnak arra, hogy mit hiszünk valójában. S bár lehet, hogy mindezt értjük, a hétköznapok könnyedén rácáfolhatnak hitünk csak elméletből álló rózsaszín foltjaira. De nem is ez baj, hanem ha úgy is marad, mint egy elvont eszme, blöff, hívő szlogen, sokat puffogtatott üres szavak, melyek méregként hatnak ránk és kapcsolatainkra.
Testvérek vagyunk, ugye? Vagy mégsem? Vagy mikor hogy? Te hogy látod? Azaz, hogy látod magad a saját cselekedeteid alapján, és nem az szerint, ahogy látod a többiek cselekedeteit. Tudsz-e testvérnek bizonyulni a Krisztusban? Krisztus Urunk szolgai formát vett fel, emberré lett, és magatartásában is embernek bizonyult. Az Ő megtört teste és kiömlött vére tett bennünket hit által testvérekké. Komolyan gondolta, és nem is vár többet tőlem vagy tőled, csak hogy az igen legyen igen és a nem az nem.
Krivácsy Zoltán
Menny és föld dicsérje az Urat!
Igehely: Jel 5:8-14; Kulcsige: Jel 5:13 „És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!”
Senki nem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, sem a földön, sem a föld alatt, sem a mennyekben. Nincs egy olyan igaz sem, híjával találtatik mindenki, még azok is, akiket a földön szentnek vagy boldognak avattak. A legjobbjaink is kevésnek bizonyultak. János sírni kezd, és kétségbeesése jól mutatja a helyzet komolyságát. De egyszer csak ott áll a Bárány, mint akit megöltek, és személyében megfordul elveszett sorsunk. Átveszi a könyvet, melyet egy új ének kísér: „Méltó a megöletett Bárány!” Egyszerre mindenki elismeri, hogy Ő méltó, még az Ő ellenségei is, még a föld alatt és a tengerben lévők is. Méltónak bizonyult, vérével vásárolt meg bennünket, szentsége és igazsága meghaladja bűneink nagyságát, jóval győzte le a rosszat. János látta és leírta, hogy eljön az a pillanat, amikor mindenki elismeri győzelmét, mindenki meghajol nagysága előtt.
Amikor itt a földön áldani kezdjük Őt, arról tanúskodunk, ami nyilvánvaló lesz, de mi már most láthatjuk, milyen nagy is a Krisztus, hogy mennyire méltó a Bárány!
Krivácsy Zoltán
