Igehely: Zsid 12:4-11; Kulcsige: Zsid 12:5b-6 „„Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
Gyermekkorban a fenyítés és a szeretet nem igazán fér össze, viszont növekedve, felnőve, igazán be kell látnunk azt, hogy fenyítés nélkül nem tartanék ott, ahol vagyok. Még fontosabb az, hogy nem látnám Istent olyannak, amilyen, hiszen nem lenne viszonyítási alapom. Az ige szerint és saját tapasztalatból is mondhatom, hogy nem kellemes a fenyíték, nem fog egy gyerek sem hazarohanni érte úgy, mint édesség osztogatásakor, de akármennyire is kellemetlen legyen, így válik a gyermek felelősségteljessé.
Ritka az az ember, aki más gyermekeit fenyíti, és rohanó világunkra fogva, sajnos már a saját gyermekükkel is ritkán foglalkoznak egyes emberek. Isten viszont minden nap, minden alkalommal, amikor hozzá jövünk, elmondja, hogy mi az, amiben változnunk kell. Nem mindig egyszerű és sokszor fájdalommal jár, de így tisztít magának kiváltképpen való népet, jócselekedetekre igyekezőt!
A szeretet Istene az igazság Istene is, és sokkal jobban szeret annál, minthogy elvetne magától! Szeretetből helyreállít, hogy újra meglegyen a szent kapcsolat Atya és fia között.
Szeressük Őt teljes szívvel!
Szilágyi Norbert
Dicsérjük Istent az elnyert áldásokért!
Igehely: Jel 1:4-6; Kulcsige: Jel 1:6 „Aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
Pár éve arra kértem a gyülekezet tagjait, ahol szolgáltam, hogy hálaadásra írják össze mindazokat a dolgokat, amit abban az évben áldásként kaptak, és azt is, amit veszteségnek ítéltek. Én is hasonlóképpen tettem és a fejemben már meg is volt egy hosszú lista egy része. Úgy döntöttem, hogy először azt írom le, amit elvett tőlem Isten, hiszen a negatív dolgok után jó lesz majd látni az áldást. Gondosan átrágtam mindent, hogy csak az kerüljön oda, amit tényleg elvett tőlem Isten, és egy szóban megfogalmaztam: bűneim! Ugyanez lett a legnagyobb áldás is a listán!
Krisztus nemcsak bűneinktől szabadított meg, hanem Isten országának polgáraivá, örököseivé tett minket. Nemcsak elvett valamit és üres helyet hagyott, hanem megajándékozott a legnagyobb örömmel, amit csak érezhettünk valaha életünkben. Tudni azt, hogy vár ott ránk és hely van készítve számunkra, a legnagyobb áldás.
Ezzel felelősség is társul. Isten országának helytartói vagyunk a földön. Hirdetni és hívogatni, ez a feladatunk, amit Krisztustól kaptunk, hogy mindenki, aki hallja és hisz, elnyerhesse a legnagyobb áldást: Krisztust!
Szilágyi Norbert
