Mindennapi áhítatok

2017. december 20., szerda

Igehely: Zsolt 33:12-22; Kulcsige: Zsolt 33:20 „Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.”

A segítségre váró embernek minden perc hosszú óráknak tűnik, amíg a segítőre vár. Isten letekint az égből, és látja az emberek minden cselekedeteit. Ő ismeri minden ember szívét. Vannak, akik nem az Úrban, hanem erőben, pozícióban, vagyonban, tudásukban, barátokban bíznak.

2017. december 19., kedd

Igehely: Zsolt 27:13-14; Kulcsige: Zsolt 27:14 „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”

A hívők reménysége abból a biztos tudatból és meggyőződésből származik, hogy Isten az, akinek a Bibliában kijelentette magát és olyan, amilyennek abból megismerjük. Az ő ígéretei közül már legtöbb beteljesedett a történelem folyamán, és ami még nem, az egészen biztos, hogy be fog teljesedni.

2017. december 18., hétfő

Igehely: Zsolt 5; Kulcsige: Zsolt 5:4 „Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.”

Nem létezik jobb szokás a reggeli imádkozásnál. Látjuk itt Dávidot, aki kora reggel Istenhez fordul segítségért és várja az ő szabadítását. Előbb csak sóhajtozik, majd hangosabban és még hangosabban tárja kéréseit Isten elé. Szavaiból mély belső fájdalom csendül ki.

2017. december 17., vasárnap

Igehely: Jn 11:45-57; Kulcsige: Jn 1156 „Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?”

Lázár feltámasztásának az egész vidéken híre ment és megosztotta a népet és annak vezetőit. Sokan azok közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett, hittek benne. Ezek az emberek elhitték, hogy Jézus a Messiás, az Istentől küldött Szabadító.

2017. december 16., szombat

Igehely: 1Jn 3:1-9; Kulcsige: 1Jn 3:3 „Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.”

János apostol a hívők hitét és az örökéletbe vetett bizonyosságát igyekszik erősíteni. A világ ma is mellőzi, sőt kigúnyolja Isten tanítását. Az emberek többsége nem Krisztus követője. A világ azért nem ismeri és szereti a hívőket, mert nem ismerte meg Őt.

2017. december 15., péntek

Igehely: 1Pt 1:3-9; Kulcsige 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”

Péter, a tanítvány átment olyan élethelyzeten, amikor nem vállalta be, hogy ismeri Jézust. Látva az ő Mestere életének kudarcos végét, oda lett minden reménysége. Azonban Jézus, az ő dicsőséges feltámadása után megüzeni neki, hogy találkozni akar vele.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 8:6–14; Kulcsige: 1Móz 8:11 „Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.”

Legtöbbünk előtt a galamb csőrében egy olajág képe jelenik meg, holott a legtöbb bibliafordításban csupán egy olajfalevél van megemlítve. A különbség most lényegtelen, semmiben nem zavarja az ige helyes értelmezését. Valószínűleg egy frissen kicsírázott olajfa hajtásának egy darabjáról van szó, mivel a nagy fákat elpusztította a vízözön. Az olajfaág már régóta az emberek közötti béke szimbóluma, így terjedt el a ma használatos ,,békegalamb” kifejezés is, holott az az Isten és ember megbékélését ábrázolja ki, és mint ilyen, Jézus Krisztus előképe.