2018. december 31., hétfő

DÉLELŐTT | 
Nem maradtál adós?

Igehely: Préd 5:1-6 (5:2-7); Kulcsige: Préd 5:3b „Teljesítsd, amit megfogadtál!”

„Kevés beszédű légy!” Ez a jó tanács érvényes akkor is, ha emberekkel beszélsz, és akkor is, ha Istennel. Az Úr Jézus figyelmeztet a farizeusok imádságainak hiábavalóságára, akik azt hitték, hogy bőbeszédű imáikért hallgattatnak meg. Talán ma is vannak ilyenek. Mások az egymással való kommunikációban van felettébb felvágva a nyelvük. A bőbeszédűségük mögé gyakran épp a mondanivalót rejtik el: sokat beszélnek, de keveset mondanak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” (Péld 18:21)

A beszédnek a tartalma is, a tartama egyaránt fontos. Ádámi természetünk élvezi a rágalmazó hírek hallgatását és terjesztését. Ez a gonosztól származik, akik hazugság atyja (Jn 8:44). „Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr!” (3Móz 19:16). Azt mondd tehát, ami igaz, amit szükséges, és amit megfelelő lelkülettel el tudsz mondani. „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kol 4:6). Másképp jobb, ha a válasszal adós maradsz!

Borzási István

DÉLUTÁN | 

Ó és Új egybefonódva

Igehely: Mt 13:47-52

„Megértettétek mindezt?” – kérdezte Jézus. Az Ő számára sohasem volt túl terhes részletesebben elmagyarázni a tanítást, ha szükséges volt. Legyünk türelmesek, ha az evangéliumot ismételni kell.

A tengerbe vetett háló példázatának záró szavai egy külön példázat: arról a „gazdáról” szól, aki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. A tanítványok ezek a gazdák, akik „megtaníttattak a mennyek országára”, és hasonlítanak ahhoz, akinél az „éléskamrából” előhozott új és ó az idei és az előző évi termést jelenti. Nem lenne helyes, ha az előző év termése a csűrben vagy a pincében maradna: azokat (is) el kellett fogyasztani. Alkalmazva ezt, a tanítványoknak nemcsak az ószövetségi írások alapján kell szólniuk (ez az ó), hanem annak alapján is, amit Mesterüktől hallottak és láttak (ez az új). Azok igazolják, hogy Jézus Krisztus a Szabadító, a megígért Messiás. Az újjászült hívőknél Isten nem érvényteleníti azok régi képességeit, ismereteit, adottságait, hanem felhasználja az új ember építésében. Így az ó és az új Isten országának szolgálatába kerül.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.