2024. szeptember 25., szerda

DÉLELŐTT | 
Hálaadás új énekkel

Igehely: Zsolt 40:1–11,17–18 Kulcsige: Zsolt 40:4 „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.”

Nagyszerű dolog, amikor megtörténik az a csoda, hogy a kiáltó, segélykérő ajak új énekre nyílik meg. Mi történt a kétféle hang megszólalása között? „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet” (3.v.). Aki ezt megtapasztalta, annak valóban ott van az Isten dicsérete a szívében és a szájában, és úgy gondolom, ahogyan telnek a napok, és ebben a világban egyre félelmetesebben tátong a pusztulás verme, egyre utálatosabb a sár és az iszap, ami elnyelni akar, annál inkább mélyül a mi hálánk is a Megmentőnk felé. Így van ez a te életedben is? Vagy a hitetlenség, a közömbösség, e világ gondjai sikeresen lehalkították az Isten dicséretét? Dávid azt mondja, hogy nemcsak egyszerűen éneket, hanem új éneket adott az Úr.

Jó dolog emlékezni mindarra, amit az Úr adott, és amin átvezetett, de ne csak az emlékekből táplálkozzunk! Bárcsak lenne minden nap új megtapasztalás a vele való járás, újra rácsodálkozni az ő szeretetére, szabadítására, hatalmára és kegyelmére. Kérjük az Urat ma, hogy újítsa meg személyes és gyülekezeti életünket!

Sípos Dénes

DÉLUTÁN | 

Isten ítélete elől nem lehet elrejtőzni

Igehely: Ám 9:1–10; Kulcsige: Ám 9:8 „Az én Uram, az Úr szemmel tartja a vétkes országot. Kipusztítom azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát – így szól az Úr.”

Háborús időket élünk, és egyre többet riogatnak az atomháborúval is, de az igazán gazdag embereknek már ilyen esetekre is kínálnak megoldást. Titkos helyekre építenek olyan földalatti létesítményeket, amelyekben luxuskörülmények között lehet átvészelni, akár több éven keresztül is, egy atomrobbanást. Úgy néz ki, vannak emberek, akik mindenre gondolnak. Vagy mégse? „Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket, és nem talál ránk a veszedelem.” (10.v.)

Nem is azon kell töprengenünk, hogy mi találjuk meg a megmenekülés útját, hiszen arról már gondoskodott a Megváltó. Úgy, mint az egyiptomi csapás idején, amikor a bárány vérével hintett hajlékot elkerülte az öldöklő, mi is úgy menekülhetünk meg, ha a Bárány vére elfedez, ha egyedül Isten kegyelmében bízunk. Továbbá milyen bátorító, hogy nem csak túlélésről van szó, hanem olyan perspektívákat tár elénk az ige, ami a Messiás uralkodásáról szól, jó sorsot, áldást vetít elénk. Biztosabb ez, mint a legerősebb atombunker, és nem (csak) a gazdagoknak elérhető.

Sípos Dénes

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).