Igehely: Zsolt 118:5–21; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
Évekkel ezelőtt megkeresett egy volt osztálytársam, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy meghalt az édesanyja daganatos betegségben, neki tönkrement a házassága, és ráadásként az ő szervezetében is diagnosztizálták a rákot. Nagyon megsajnáltam, majd később ennek a zsoltárnak a 17. versét küldtem el neki „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” Elteltek az évek, az illető meggyógyult, lett új családja, de nem hirdeti az Úr tetteit. Talán, most még inkább sajnálatra méltó.
Nem mindenki előtt nyílnak meg az igazság kapui, nem mindenki tud bemenni és hálát adni az Úrnak. „Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta.” (20.v.) Neked megnyílott már ez a kapu? Ha igen, menj be, és adj hálát az Úrnak, ma is van, miért! De azt is tudnunk kell, hogy a kapu nem nyílik meg személyünk miatt, nem nyílik meg azért, mert jó emberek lennénk, vagy bármiféle érdemünk lenne. De megnyílik kegyelemből az alázatos, bűnbánó ember előtt, aki kész levetni a szennyest, a régit.
Belépve ezen a kapun a mennyei dimenzióba, a szívünk önkéntelenül is megtelik a hálával. Add, Uram, hogy ma is átéljük ezt!
Sípos Dénes
Menjetek ki Babilonból!
Igehely: Jel 18:1–8; Kulcsige: Jel 18:4 „Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: «Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket.»”
„Az asszony (a nagy Babilon) pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár…” (Jel 17). Babilon vonzó, csalogató, pompás és mindig divatos, ott végre nem kell nélkülözni, sőt ott luxus van, meg önmegvalósítás, meg minden… Várjunk csak egy kicsit, mi is van az aranypohárban? „Tele van utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival.” Babilon nem a barátunk, Babilon az ellenség: „részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől.” Az, ami olyan sokszor felületesen nézve jónak tűnik, ami Lótot is megtévesztette, az a szentek vérére szomjazik. A felületes hívőnek figyelmeztetés, az odaszántnak bátorítás: „Elesett, elesett a nagy Babilon… Menjetek ki belőle…” Bármennyire is mástól várnánk ezt, a döntést nekünk kell meghozni, nekünk kell sarkon fordulni és kimenni.
De hol van ez a Babilon? Egyszerű lenne, ha csupán egy fizikai hely lenne, bár véleményem szerint a nagy, gazdag városokban fokozottan érezhető a jelenléte, mégis azt kell mondanunk, ez egy szellemiség, mindaz, ami az istentelenséget képviseli. Ezt kell felismerni, ennek kell hátat fordítani ott, ahol éppen vagyunk. Imádkozzunk ilyen világos látásért és tettre kész engedelmességért!
Sípos Dénes
Új hozzászólás