2018. december 28., péntek

DÉLELŐTT | 
A világos tanúskodás alkotóelemei

Igehely: Jn 1:15-17; Kulcsige Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

A kegyelem és igazság Jézus Krisztus által lehet a mienk! Ezeket az áldásokat Általa nyertük! Nem a törvény által! Kegyelmet is kegyelemért - „mert a törvény Mózes által adatott.” A törvény fenyegetett, de nem segített, parancsolt, de nem gyógyított, megmutatta, de nem vette el gyengeségünket, erőtlenségünket. Erről a kegyelmet osztogató Krisztusról tett bizonyságot céltudatosan Keresztelő János is, azért, „hogy mindenki higgyen ő általa!” Ő azért is lett küldve, hogy készítse elő az utat az Úr Jézus érkezésére. Hogy előkészítse az embereket – nem arra, hogy elutasítsák, hanem, hogy befogadják az Urat. De nem mindenki, akinek bizonyságot tett, fogadta is el az Úr Jézust. Ez viszont már nem János hibája volt. Ő elvégezte feladatát! A mi küldetésünk is ehhez hasonló. Oda kellene segítsük bizonyságtételünkkel az embereket az Úr Jézushoz. De sajnos, sokan a keresztyén nevet viselők közül, ahelyett, hogy az embereket Jézushoz vezessék, életükkel inkább azt érik el, hogy az emberek elutasítsák az Urat. Szavaid, életed, odasegítenek-e másokat az Úr Jézushoz? Ha nem, akkor mi az, amin változtatnod kellene?

Pardi Félix

DÉLUTÁN | 

Aki szent, legyen ezután is!

Igehely: Jel 22:10-13

Senki sem léphet majd át a mennyből a pokolba, és senki sem léphet át a pokolból a mennybe! Az örök üdvösséget nyert emberek örökre a mennyország örömében élhetnek majd. Az elveszett lelkek viszont örökre le lesznek zárva a pokol sötét börtönébe. A pokol lakói olyan láncokkal lesznek megkötve, ami soha el nem szakad, és soha meg nem rozsdásodik. Egy olyan hely, ahonnan az elveszett bűnös soha nem lesz képes átmenni a mennybe! Saját jelleme megtiltja. Ahogy az ember él és meghal, olyan marad egy örökkévalóságon át. A halál nem változtatja meg az ember jellemét, hanem lezárja és megkövesíti azt. Ezért van itt az Ige: „aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” A mennyország nem lenne többet mennyország, ha egy csepp bűn oda bejuthatna. Ez a hír öröm és vigasztalás azoknak, akik a mennybe tartanak, de egy ijesztő gyötrelem azoknak, akik nem hisznek.

Te merre tartasz?

Pardi Félix

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.