2024. szeptember 28., szombat

DÉLELŐTT | 
Állandóan hálát adok

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet. Szükség van az elcsendesedésre, arra, hogy rendet rakjunk az éle-tünkben, az értékrendünkben, hogy a legfontosabb kerüljön az első helyre, és maradjon is ott. Mindenkor.

A hivatalos hálaadó napok elmúlnak, de mégis váljon természetessé, hogy a mindennapjaink hálaadók. Elsősorban egyénenként nekünk, de családjainkban és gyülekezeteinkben is. „Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!”

Sípos Dénes

DÉLUTÁN | 

Akkor jön el a vég

Igehely: 1Kor 15:21–26; Kulcsige: 1Kor 15:24 „Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.”

Olyan szomorú, hogy emberek egy szűk köre annyira ragaszkodik a hatalomhoz, hogy az sem számít nekik, ha emberek széles köre megy a halálba vagy nyomorgásba. Megéri? Vajon meddig tarthatják meg a hatalmat, az erőt? Rossz hírem van, uraim: csak idő kérdése, „Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.” Viszont jó hírem van, testvéreim, ami valaminek/valakinek a véget jelenti, nekünk az életre kelés idejét hozza el. Minden itt a földön, legyen az élőlény vagy tárgy, az elmúlásnak, enyészetnek van alávetve, és ez sokszor fájdalommal, szenvedéssel, küzdelemmel jár, de hadd bátorodjék a szívünk! Krisztus, a halálon győztes előttünk jár, nekünk csak alázattal benne bízva, hűséggel követnünk kell őt. „…mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Sípos Dénes

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
17 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Pt 2:5–12 Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”

Az Istennek szentelt élet azzal kezdődik, hogy megízleljük, hogy jóságos az Úr (3.v.). Ez a kiindulópont. Isten megkeresett, megtalált, kiválasztott és magáévá fogadott. Régen nem tartoztunk az Ő népéhez, de most már hozzá tartozunk, mert Ő örökbe fogadott minket. Megváltozott az identitásunk, megváltoztak a prioritásaink. Kik is vagyunk valójában? Isten Igéje azt mondja, hogy választott nemzetség, királyi papok, az Ő tulajdon népe vagyunk. Ezzel teljesen megváltozott az önazonosság-tudatunk. Már másképp látunk mindent, magunkat is. Micsoda kiváltság ez!