Igehely: Mt 19:16–26; Kulcsige: Mt 19:23 „Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”
Ritka dolog az, hogy valaki fiatalon gazdag, és az örök élet is foglalkoztatja. Most mégis egy ilyen rendkívüli esetről olvastunk. Meg is jegyzi Márk az evangéliumában, hogy Jézus megkedvelte ezt a fiatalembert. Ez is egyedülálló megjegyzés az evangéliumokban.
Igehely: Mt 19:1–12; Kulcsige: Mt 19:9 „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.”
Nem szeretnék szemforgató farizeusként, felszínesen közelíteni a válás témájához. Fogadtunk már be édesanyát imaházunkba gyermekeivel, hogy megvédjük őket a bántalmazó férjtől és édesapától.
Igehely: Mt 18:21–35; Kulcsige: Mt 18:33 „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?”
A Szentháromság Isten kapcsolatban létező Isten.
Igehely: Mt 18:15–20; Kulcsige: Mt 18:17 „Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!”
Jézus egy logikus eljárásrendet rendel el a gyülekezet számára, melyet mégis ritkán tudunk maradéktalanul követni. Ha vétkezik ellened a testvéred, ne másnak mondd el, hanem négyszemközt vele rendezd! Ha sikerül, akkor itt legyen vége a történetnek!
Igehely: Mt 18:11–14; Kulcsige: Mt 18:14 „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.”
Az emberi gondolkodás szerint Isten a jókat szereti, a rosszakat a pokolba küldi.
Igehely: Mt 18:1–10; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
A tanítványok többször is azon vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb. Jézus a földi nagyság helyett a mennyei értékekre terelte a figyelmüket. De ez őket nem zökkentette ki a versengésükből.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).