2024. június 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Mindenkinek ugyanaz az Ura

Igehely: Róm 10:9–13; Kulcsige: Róm 10:12 „Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt.”

Úrnak vallani Jézust azt jelenti, hogy hiszünk benne. Hinni annyit jelent, hogy igyekszünk úgy élni, mint ő. Ha segítségül hívjuk a nevét, nem szégyenülünk meg, mert Lelke támogat. A Szentlélek neve görögül Paraklétosz: pártfogót, tanácsadót, tanítót, vezetőt, figyelmeztetőt, segítőt, védőügyvédet, vigasztalót, intőt, szószólót, oltalmazót jelent. Azt nevezték így az ókorban, aki a peres ügyben ott állt védőként az egyszerű emberek mellett.

A Szentlélek a mi oldalunkon áll a Sátán elleni harcunkban. Állandóan jelen van azok életében, akik nem váltak méltatlanná Isten kegyelmére. Megváltásunkat is neki köszönhetjük (Ef 1:14, Róm 8:23, 2Kor 1:22, 2Kor 5:5 stb.). A Szentlélek küld ki az evangélium hirdetésére, és tesz képessé is arra (1Pt 1:12). Minden megváltottnak küldetése van azok felé, akik még nem tudnak a Megváltóról. Nem vagyunk ebben egyedül, mert a Szentlélek utat épít azok felé, akik hallgatnak ránk. Ez az út mindenkinek a maga alaptermészetéhez illeszkedik.

A Szentlélek kiemel a mindennapiból, és mintha valamilyen magaslatról nézhetnénk előre is, hátra is, a múltunkra is, a jövőnkre is. Nem értünk meg ekkor sem mindent, de körül fog venni az Úr békéje. Ez kívánatos a kívülvalóknak is. Az apostolok is ezzel köszöntik a gyülekezeteket, és leveleik végén ezzel kívántak áldást.

Hegyi András

DÉLUTÁN | 

Kölcsönös egyetértés

Igehely: Róm 15:5–7; Kulcsige: Róm 5:5 „A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.”

Az Úr Jézus jól ismerte a tanítványait. Mindegyikhez a neki legmegfelelőbb módon közelített, személyválogatás nélküli jóakarattal. Mind egyéniségek voltak. Az Úr nem tekintette őket valamiféle masszának, amelyben el kellett volna veszíteniük sajátosságaikat. Ismerte mindegyiknek az erős és gyenge oldalát. Ismerte a gyenge pontjaikat, de látta bennük az értéket, és bízott bennük. Összhangba hozta őket önmagával és egymással is. Türelmes volt hozzájuk.

Az Úr Jézus szeretetében érlelődünk mi is, méghozzá egyéniségünknek megfelelően. Őt nem lepik meg azok a gyengeségeink, amelyekről mi azt véljük, hogy rejtve vannak. De meg sem akadályozzák abban, hogy használhatóvá alakítson. Megtanít arra, hogy szabad, személyes és bizalmas kapcsolataink által segítsük egymást. A jövőben sem olvasztja egybe a szentek közösségét üdvözültek személytelen tömegévé.

Az Úr reálisan látta a tanítványait. Néha mi felöltöztetünk embereket olyan tulajdonságokkal, amilyenekkel valójában soha nem is rendelkeztek. Azért tesszük, hogy becsülhessük őket. Azután csalódunk és kiábrándulunk belőlük. Az Úrnak nem voltak illúziói senkivel, ez azonban nem akadályozta őt abban, hogy meghívja tanítványait Isten szőlőjébe a saját munkatársának. Embernek ennél nagyobb megbecsülése ma sem lehet.

Hegyi András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)