2020. január 8., szerda

DÉLELŐTT | 
A fiában gyönyörködő atya

Igehely: Mt 3:13-17; Kulcsige: Mt 3:17 „És hang hallatszott a mennyből: «Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.»”

Sokszor látunk a közösségi oldalakon gyerekekről készült fényképeket. Anyukák, apukák töltik fel újszülött gyermekek vagy cseperedő gyermekeik vidám pillanatait, hogy bemutassák ismerőseiknek az ő kis büszkeségeiket. Mintha minden kép alá oda lenne írva: „Ez az én szeretett fiam/lányom, akiben gyönyörködöm.” Miért és mikor gyönyörködik a szülő a gyermekeiben? Elsősorban mert az övé, tőle származik. Embereknél ez nem teljesen mentes az elfogultságtól. Mindenkinek a sajátja a legszebb, legjobb, legügyesebb. De hogyan van ez egy tökéletes mennyei Atyánál? Benne is lenne elfogultság, részrehajlás? Lássuk csak! Ki felé hajlott Isten, amikor Fiát értünk adta? Nemde ez áthúzza az emberi logikát? Miért gyönyörködött az Atya, mikor fiára nézett? Mert Jézus engedelmes volt (Fil 2:8), az Atya akaratát cselekedte (Jn 4:34), mindenben az Atyát dicsőítette (Jn 17:4). Ezért az Atya is megdicsőítette Fiát, amikor engedelmesen bemerítkezett, amikor meghallgatta másokért mondott könyörgéseit, mikor a hegyen volt három tanítványával és legfőképpen mikor harmadnapon feltámasztotta a halálból! Miben tudnád ma az ő akaratát és az ő dicsőségét keresni?

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

Anyagiak és lelkiek helyes sorrendje

Igehely: Mt 6: 25-33; Kulcsige: Mt 6: 31-33 „Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

Hívő emberekként abban a kettősségben élünk, hogy bár hús-vér emberek vagyunk, akiknek testi szükségleteink vannak, azt is tudjuk, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Megbecsüljük-e a lelki dolgokat? Valóban értékesnek tartjuk-e a lelki értékeket? Tudunk-e küzdeni értük a mindennapokban? Ugyanakkor vigyázzunk, hogy a lelki értékeket ne játszuk ki a testi szükségleteinkkel szemben! Az élethez a megfoghatókra is szükségünk van. A testünk és minden, ami hozzátartozik, étel, ital, anyagiak, ugyancsak Isten ajándékai, amikkel hálaadással élhetünk. Csakhogy az értékek fontossági rendje a döntő. Először Isten akaratát, a lelkieket kell keresnünk, és azután a többi is megadatik nekünk! Naponta sokszor kell döntenünk, eközben akaratlanul is egyfajta sorrendet kell felállítanunk. Egész hétköznapi dolgokban is: Mit eszünk? Mit olvasunk el, mit nézünk meg? Rengeteg a program, elfoglaltság. Mire adjuk oda magunkat? Mire szánunk időt, pénzt?

A mai Ige tükrében mi is gondoljuk át saját döntéseinket: Becsüljük meg mindazt, amit Isten felajánl nekünk, küzdjünk meg érte, mint Jákób! Ragadjuk meg az alkalmakat az Igével való foglalkozásra, az áldásra, Isten közelségére, a lelkiekben való gazdagodásra!

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.