Igehely: 1Jn 4:4–6; Kulcsige: 1Jn 4:4 „Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.”
Mindenkinek választania kell Isten és a világ, Krisztus vagy Béliál között (2Kor 6:14–18). Ma már nehéz olyan európaiakat találni, akik még hisznek egy értelemmel és jelentőséggel teljes jövő ígéretében. A mai nyugati társadalom a jelenben tékozolva a jövőnek csak adósságot gyűjt. A környezetét feléli, inkább az azonnali fogyasztást választja, mint a jövőbe vetett befektetést, az erkölcsi normákat figyelmen kívül hagyja. Az ember bezáródik önmagába és az önmagával való konfliktusokba, elmagányosodik. Ennek a helyzetnek okozója is, áldozata is, de nem képes kitörni belőle. Közben pedig igazságra, békére, szabadságra, jóságra vágyik. A bibliai szemléletmód szerint ez az Istentől való elidegenedés állapota, és ezért az embert terheli a felelősség (Róm 1:21–32).
Isten folyamatos párbeszédet folytat a tőle elszakadt és nyomorúságokkal küszködő emberrel, üdvösséget, megoldást kínálva. A Golgota Isten végtelen szeretetének megnyilatkozása és a bűn borzalmas sötétségének leleplezése. A Golgota minden idők szimbóluma. Az egész világ, sőt az egyház is a vád s egyszersmind a felmentés megszólítottja. Ő hív a világ újjáteremtése érdekében, és mi folytathatjuk azt, amit ő elkezdett. Isten országának folytonossága a Szentlélek által történik mindig.
Hegyi András
Reményteljes helyreállítás
Igehely: Ézs 42:1–4; Kulcsige: Ézs 42:3 „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.”
Isten tervében az egész világ helyreállítása benne van (Róm 8:19–27). Egyedüli felhatalmazása erre Jézus Krisztusnak van, akit a próféták megjövendöltek. Isten a Lelkével ajándékozta meg őt. Joga van törvényt hirdetni. Isten a maga uralmát valósítja meg általa a földön. Mindig teljes isteni szabadsággal és méltósággal cselekedett. Csodái nem választhatók el a személyétől.
Mennyi szégyen kíséri e területen a keresztyén egyházak történetét! Szinte kizárólag csak az erkölcsi alapokon álló bibliás ébredési mozgalmak rövid időszakára tehető az alázatos és szerény keresztyén kegyesség. Azonban mindig volt odaszentelt kisebbség, amely valóban Krisztus követését választotta, lemondva a dicsőségről és a hatalomról.
Bár Jézusé a hatalom mennyen és földön, ő mégis kíméletes. Ott kezdte, ahol a legnagyobb szükség volt rá, a megrepedt lelkűeknél, a pislogó gyertyányi hitűeknél. Arra hatalmazott föl, hogy folytassuk azt, amit ő megkezdett. Minden más erőlködés haszontalan. Ezért központi üzenet mindig a megtérésre hívó szó, mert telik az idő és közeledik az ítélet. A megtérés érdekében perelt a próféta, és jött el az, akit az Úr a maga Lelkével megajándékozott.
Mindig keresi Isten a keresőket. És a megtérés a dolgok rendezésének egyedül normális formája, aminek eredménye elkísér egy életen át, sőt azon is túlra.
Hegyi András
Új hozzászólás