Igehely: 1Tim 6:10-14; Kulcsige: 1Tim 6:14 „Hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig.”
Jeles naphoz érkeztünk, Jézus Krisztus mennybemenetelének napjához. Ez a nap tapasztalatom szerint belesimul a hétköznapokba, olyan, mint a többi csütörtök. Pál apostol beszél egy időpontról, ami be fog következni. Ez nem más, mint Jézus Krisztus visszajövetele.
Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”
Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni.
Igehely: Jn 15:12 -17; Kulcsige: Jn 15:14 „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”
Az isteni szeretetmegnyilvánulás további példájáról olvasunk. Mint utaltam rá tegnap, Jézus parancsa, hogy szeressük egymást. Jézus a barátságát kínálja számunkra a mai igeszakaszban. Néhány lényeges dologra hívnám fel a figyelmet: Az első, hogy Jézus választja ki, hogy ki a barátja.
Igehely: Kol 1:18 -22; Kulcsige: Kol 1:18 „Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.”
Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy testének tagjai vagyunk. Napjainkban sokszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy ember és ember között szinte már semmilyen személyes kapcsolat nincs.
Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:11 „Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.”
Ezen a héten Isten szeretetének néhány olyan megnyilvánulását tanulmányozzuk, amelynek élvezői, használói vagyunk. Napról napra egy-egy tényt olvashatunk, és az esti áhítatokat is erre a gondolatra fűzzük fel.
Igehely: ApCsel 5:38-42; Kulcsige: ApCsel 5:41 „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.”
Mi az, amit kész vagyok vállalni Jézus nevéért? Érdemes végig gondolni, meddig tart és meddig kész elmenni a hitünk. Ha Jézusért veszélybe kerülne az életem, tudnám-e vállalni? Ha Jézusért megfosztanának szabadságomtól, tudnám-e vállalni?
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.