Igehely: Jer 29:1-32; Kulcsige: Jer 29:7 „Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!”
Jeremiás olyan üzenetet adott át a népnek, amely sokakat megbotránkoztatott. A fogságban levő nép, a politikai, vallási vezetők abban reménykedtek, hogy mihamarabb hazatérnek. A próféta azonban nem azt mondta, amire vágytak, hanem Isten igéjét adta át megalkuvás nélkül.
Igehely: Jer 23:23-24,10; Kulcsige: Jer 23:28 „Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – így szól az Úr.”
Hamis próféták tevékenykedtek Isten népe között, akik úgy állították be mondanivalójukat, mint amelyek az Úrtól vannak. Különféle álmokról beszéltek, amelyek magyarázatával a népet nem közelebb vitték Istenhez, hanem távolabb. Ezek légből kapott beszédek voltak.
Igehely: Jer 22:20-23:22; Kulcsige: Jer 23:5 „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban.”
Istentől küldött prófécia érkezett a néphez, ítéletet hirdetett a hűtlen vezetők, pásztorok ellen. Érkezik az igaz uralkodó! Ez az ígéret teljesen Jézus Krisztus személyével teljesedett, illetve teljesedik be.
Igehely: Jer 36:9-32; Kulcsige: Jer 36:28 „Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákím, Júda királya!”
„Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákim, Júda királya!” (Jer 36:28)
Igehely: Jer 49:1-33; Kulcsige: Jer 49:21 „Bukásuk hangjától megrendül a föld, hangos jajgatásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.”
Isten ítélete utolérte Edóm, Szíria és Élám földjét is. Többek között azért, mert bűnös büszkeséggel, önteltséggel saját katonai erejükben és védelmükben bíztak. Az ilyen arrogancia arra készteti az embert, hogy többet képzeljen magáról másoknál.
Igehely: Jer 48:1-25,42; Kulcsige: Jer 48:42 „Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert felfuvalkodott az Úrral szemben.”
A móábiak Lót leszármazottai voltak, a Holt-tenger keleti részén éltek. Az évszázadok során állandó konfliktusban éltek Izráel népével. Végül Dávid leverte a moábiakat, és így Izráel ellenőrzése alá kerültek egészen Salamon uralmáig.
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.