Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”
Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után.
Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”
Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül.
Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”
A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz.
Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt.
Igehely: Mt 21:18–22; Kulcsige: Mt 21:19 „Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.”
Gyümölcstelen fügefához hasonlít annak az embernek az élete, aki nem dicsőíti Istent. Ilyen haszontalan fügefa az olyan gyülekezet is, amely Isten házát nem imádság házának tekinti.
Igehely: Mt 21:12–17; Kulcsige: Mt 21:13 „És ezt mondta nekik: Meg van írva: «Az én házamat imádság házának nevezik», ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Jézus már nagyon fiatalon ragaszkodott a jeruzsálemi templomhoz, és erős vonzalmat érzett az Atya háza iránt. Tizenkét éves korában, amikor lemaradt a szüleitől, és megtalálták a templomban, így válaszolt aggódó szüleinek: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2:49).
Igehely: Ef 6:5–9; Kulcsige: Ef 6:6 „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből.”
Isten a teremtéskor az uralkodás feladatával bízta meg az embert. Erejét, hatalmát gondoskodásra kellett felhasználnia. A bűnesetkor megjelent az egymáson való uralkodás ténye is. Amíg Isten ellenőrzése alatt marad az uralom, addig a gondoskodáson van a hangsúly; mihelyt kikerül Isten ellenőrzése alól, hamarosan elnyomássá, leigázássá fajul.