Igehely: Mt 3:1–6; Kulcsige: Mt 3:3 „ Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: «Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!»”
Bemerítő János küldetése annyira fontos volt, hogy mind a négy evangéliumi beszámoló említést tesz róla. Ha János kézbe vehette volna ezeket az írásokat, talán azt gondolhatta volna, az első fejezeteket olvasva: „Hohó, hát ezek a könyvek rólam szólnak!” Évezredek távlatából azonban tudjuk, hogy ez balga feltételezés lett volna.
A teveszőr ruhás próféta rendkívüli feladatot látott el. Ézsaiás jövendölésének megfelelően kiáltó hang volt a pusztában, aki a Király érkezését hirdette az elnyomás alatt levő, prófétai kijelentésektől elszokott Izráel számára. Mégsem övé volt a rivaldafény.
Gondolj János küldetésére és hozzáállására, amint a saját magad Istentől kapott szerepén tűnődsz. Az ő korában a vallási tekintély – a főpapok – drága kirakatviseletet hordott, a nép nem várt prófétai kijelentést. János üzenete népszerűtlen és provokatív volt: megtérést hirdetett. Aligha volt bármi ideális körülötte, ő mégis hűséggel szólta az igazságot, felhívta a figyelmet a Messiás érkezésére – az élete árán is. Kész vagy „csupán” kiáltó hang lenni?
„Égő szövétnek akarok lenni, / Melegítni egy életen át, / Hogy a megdermedt szívek / Megtalálják végre / A Golgotát, a Golgotát.”
Kiss Máté
Leborultak a Bárány előtt
Igehely: Jel 5:6–12; Kulcsige: Jel 5:8 „És amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek.”
Jézust, mint győztes Bárányt, ünnepli a mennyei sokaság ezekben a versekben. Az 5. vers szerint viszont Ő oroszlán a Júda törzséből. Ez a két kép ellentmondásosnak tűnik: az oroszlán erős és félelmetes, míg a bárány gyenge és veszélytelen. Mégis mindkét képet következetesen használja a Szentírás Jézusra.
Nem véletlen, hogy bárányt, és nem oroszlánt említ az ige, amikor leborulnak a mennyei lények. Mindez utal Jézus diadalára, amely nem szokványos győzelem. Hiszen milyen győztes az, aki olyan, „mint akit megöltek” (6.v.)?! Nos, Jézus a halála által kerekedett felül ellenségén, ez a tény pedig a keresztyén hit látszólagos ellentmondása: Urunk nem leuralás és erőszak által győzött (mint más hódítók), hanem önfeláldozás és halál révén.
A Jézus hadseregéhez tartozóknak Őt kell követniük. Ha szemléljük győzelmének módját, az kihívás elé állítja hozzáállásunkat az élet dolgaihoz. Rohanó életünk során futunk, hogy teljesítsünk, érvényesüljünk, győzzünk sok mindenben. Emlékeznünk kell viszont arra, hogy a győzelem sokszor látszólagos vereség – önfeláldozás – árán a mienk. Áldjuk Jézust győzelméért, és kövessük példáját!
Kiss Máté
