2024. augusztus 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
Példaértékű házasság

Igehely: Zsid 4:3 „Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: «Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.» Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta.”

„Mitől jó a házasság?” – merülhet fel a kérdés ma a társadalomban, amikor ennek az intézmények az értékeit minden oldalról támadja az ellenség. Amennyiben a felek egészséges kapcsolatban élnek, a házasság akár a menny ízét is képes felidézni. Sajnos azonban, egy rosszul megélt házasság földi pokollá is válhat. Amikor rossz tapasztalatokkal találjuk szembe magunkat, szinte jogossá válhat a világ részéről feltett kérdés: „miért jó ez?”

A Zsidókhoz írt levél szerzője nyugodalomról beszél. Amennyiben az egy egészséges, Krisztusban megerősödött a kapcsolat, a házasság egyik nagy értéke, hogy a mindennapok rohanásában, a feladatok és különböző felelősségek terhe alatt az otthon, a család, a házasság a békesség szigete lehet. Az otthonban megtapasztalt békesség nyilvános módon is megmutatkozik, miközben a világban járunk és tevékenykedünk. Fontos azonban felismerni, hogy ennek a békességnek a forrása nem egyszerűen a házastárstól kapott szeretet. A zsidókhoz írt levél szerzője így fogalmaz: „Mi, akik hiszünk…” Ennek a békességnek a fő forrása az, hogy a hitünket nem a házasságba, hanem a házasság szerzőjébe, a békesség fejedelmébe, Jézus Krisztusba vetjük. Amikor hitünk központja Krisztus lesz, akkor válik igazán tapasztalhatóvá a házasságban kibontakozó békesség és akkor válik kapcsolatunk példává mások számára.

Szabó Sándor

DÉLUTÁN | 

Angyali ígéret

Igehely: 1Móz 17:15–19; 18:10–15; Kulcsige: 1Móz 18:14 „Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.”

„Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” – hangzik el a Bibliában többször is ez a kérdés. Mózes hitetlenkedve fogadta a hírt, hogy Isten hússal fogja jóllakatni Izráel népét a pusztában. Isten ezzel a kérdéssel bátorította Jeremiást, az ítéletet hirdető prófétát, aki egy alkalommal pozitív kijelentést kapott, hogy helyre fog állni Izráel élete (Jer 32:15). Nehéz volt ezt elhinnie, a próféta mégis így imádkozik: „Te vagy, aki az eget és a földet teremtetted nagy erőddel és hatalmaddal, nincs számodra semmi lehetetlen” (Jer 32:17)!

Ábrahám és Sára is megtanulta, hogy Isten előtt valóban nincs lehetetlen. Kijelölt igerészünk leírja ennek a házaspárnak az emberi válaszát Isten ígéretére: hitetlenség, nevetés. Pál apostol leveléből azonban kiderül, hogy Ábrahám nem maradt meg a hitetlenségben: „Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (Róm 4:19–21).

Adjon az Úr kegyelmet, hogy minden élethelyzetben tudjunk mi is elmozdulni a hitetlenségből az Istenbe vetett bizalomig.

Szabó Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 13 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)