2024. január 4., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Kitartóak leszünk a hálaadásban!

Igehely: Zsolt 103:1–10; Kulcsige: Zsolt 103:1-2 „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”

Az ember hamar felejt. Nem mindenkire érvényes ez, de sokunkra igen. Az Ige felhívja a figyelmünket, hogy ne felejtsük el, mennyi jót tett velünk az Úr! Életünk folyamán hányszor voltunk betegek? Legyen az akár fejfájás, akár súlyos betegség, ami műtétet igényelt. Sem fiatalok, sem idősebbek, nem tudjuk ezeket mind felsorolni. Hányszor gyógyultál meg életed folyamán? Hányszor volt, hogy elmúlt a fejfájás, és talán észre sem vetted? Minden egyes gyógyulás, legyen az természetfölötti vagy hétköznapi, Isten ajándéka. Nem is tudjuk felsorolni, hogy milyen sokszor és milyen gyakran meggyógyított, és folyamatosan meggyógyít a betegségből.

De nemcsak a fizikai betegségekből gyógyít meg, hanem a lelkiekből is: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt 103:3). Az Úr Jézus meghalt a mi bűneinkért, és a benne való hit által teljesen meggyógyít a bűn betegségéből. Ezt megtette valamennyiünkkel, amikor megtértünk, újjászülettünk. Isten viszont tovább folytatja a gyógyítást éle-tünkben, és így haladunk a megszentelődés útján. Ezért őt illeti a dicséretünk és hálaadásunk.

Tegnap hányszor adtál hálát Istennek? Ma adj hálát mindazért a jóért, amit érted tett!

Papp Lénárd

DÉLUTÁN | 

A reménység Istene töltsön be titeket!

Igehely: Róm 15:13 „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”

Amikor Istenről el kell mondjunk valamit, akkor az első dolog, ami eszünkbe jut, az, hogy Ő a szeretet Istene. Ezen az estén elmélkedjük afölött az igazság fölött, hogy Isten a reménység Istene. Mindazok előtt, akik az Úrhoz tartoznak, egy reményteljes jövő áll, ami sohasem fog véget érni. Ha belegondolunk abba, hogy Isten milyen sok jóval áldott meg bennünket mindezidáig, és hogy mennyi áldást tartogat még számunkra, úgy ezen a földön, mint az örökkévalóságban, akkor a szívünk elkezd betelni reménységgel.

Az Istentől jövő reménység együtt jár az örömmel és a békességgel. Ezért mondja Pál: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” Aki reményteljes életet él, annak öröm és békesség is lakozik a szívében, de fordítva is érvényes. Akinek az életében ott van Krisztus öröme és békessége, az bővölködik a reménységben, természetesen nem önmagától, hanem az Szentlélek ereje által.

Kérjük a reménység Istenét, hogy töltsön be örömével, békességével és reménységével minden egyes nap!

Papp Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?