2024. augusztus 4., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A házasélet: Krisztus és az egyház kapcsolata

Igehely: Ef 5:22–33; Kulcsige: Ef 5:33 „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”

Házassági felkészítők alkalmával találkozhatunk azzal a figyelmeztető gondolattal, hogy mindegyik fél az otthonról hozott életmintákkal lép be a házasságba. Lehetnek ezek a minták jók, vagy akár rosszak, de mindenképp fontos felismerni egymás otthonról hozott „csomagját”.

Pál apostol egy egészséges mintát igyekszik bemutatni a keresztyén házaspárok számára. Minden tekintetben tanulságos megfigyelni és tanulni abból a példából, ahogyan Krisztus viszonyul az egyházhoz. Kijelölt igeszakaszunkban talán a legkényelmetlenebb téma az engedelmesség kérdése. Nehézzé válik engedni a házastársnak, amennyiben az csupán emberi követelőzés. Mindenképp fontos megfigyelni, hogy Pál apostol a feleség (az egyház) engedelmességét az ő férje (Krisztus) iránt, egyenes arányba helyezi a férj (Krisztus), az ő felesége (egyház) felé megélt őszinte, odaadó szeretetével. A férj (Krisztus) bemutatott szeretete nem csupán egy emberi, hamar elmúló érzést ír le, hanem azt az önfeláldozó (agapé) szeretetet teszi mércévé a férj számára, amelyet Krisztus mutatott be a kereszten. Amikor a Krisztus által bemutatott szeretet válik a férj folyamatos életmintájává, az engedelmesség kérdése nem teher lesz, hanem kiváltsággá válhat. Az egymás felé megélt őszinte szeretet és engedelmesség kölcsönössége segít a házastársi kapcsolat tisztaságának fenntartásában.

Ugyanakkor az is fontos tanulság, hogy a házasság semmiképpen nem az egyéni vágyak megélésének a helye. Nem arról szól, hogy „engem kiszolgáljanak”, „nekem jó legyen”, „engem szeressenek”. Krisztus példát mutatott: ő sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Ezt mutatja be Pál apostol is a kijelölt szakaszunkban. Házastársak szolgálnak egymás felé. Érzékenyen reagálnak egymás igényeire. Előbbre helyezik a másikat saját maguknál. Okkal említette egy igehirdető, hogy a házasságkötés az, amikor a halálról kell beszélni. Ugyanis a házasság annak a helye, ahol meghalok magamnak, saját vágyaimnak, saját szándékaimnak, hogy a társam javát keressem.

Imádkozzunk, hogy ilyen módon tudjunk házasságban élni: szentségben, tisztaságban!

Szabó Sándor

Imaáhítat: 

Könyörögjünk, hogy a házasságokban kapjon teret és látszódjon meg az istenhit! – 1Pt 3:1-2

Bibliaóra: 

Helyes magatartás – egészséges kapcsolatok – 1Pt 3:1-13 (1Pt 3:8-9)

DÉLUTÁN | 

Sámson szülei és Isten akarata

Igehely: Bír 13:1–14, 21–25; Kulcsige: Bír 13:12 „Mánóah ezt mondta: Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?”

A bírák korszakáról valamennyien jól tudjuk, hogy olyan idő volt, amikor „nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott” (Bír 21:25). Sajnos, ez napjainkra is jellemző. Bár országunknak vannak vezetői, de a bírák idejére jellemző magatartás ma is nagyon jól észlelhető. Azonban nem kell ennek így lennie Isten népe között, hisz az Úr a mi Istenünk, a mi vezetőnk. A Szentírásban minden információ rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy Istennek tetsző, és az emberek előtt is tisztességes és kedves életet éljünk. Ez jellemezte az első gyülekezetet is Jeruzsálemben: „dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép” (ApCsel 2:47).

Izráel gazdag volt lelki élményekben. Bizonyára még élhetett bennük az Egyiptomból való szabadulás hatalmas élménye. A honfoglalás időszakát is sok istenélmény gazdagította. Ennek ellenére „Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr.” Újra és újra. De hála, hogy a sötét időszakokban is vannak olyan személyek, akiket az Úr alkalmasnak lát, hogy eszközként használjon!

Számunkra jó példaként jelenik meg, ahogyan ez a házaspár együtt beszélte meg az Úr angyalától nyert kijelentést. Sámson leendő édesanyja, akinek nem tudjuk a nevét, kijelentést kapott a gyermek születéséről, és arról is, hogy hogyan nevelje majd gyermekét. Nem tartotta meg magának ezt a próféciát, megosztotta azt férjével. Lehet ez számunkra is gyakorlati tanács. Amit megértünk Isten igéjéből a személyes csendesség ideje alatt vagy egy vasárnapi igehirdetés által, azt osszuk meg házastársunkkal. Beszélgessünk róla. Ez nagyon jó módja annak, hogy amit hallottunk, az jobban megmaradjon elménkben, szívünkben.

Manoah, Sámson leendő édesapja is egy szép példát mutat be. Miután felesége elmondta neki mindazt, amit az angyal átadott neki, „Manoah […] imádkozott az Úrhoz.” Kedves férjek, családapák, otthonok lelki vezetői, segítsen az Úr, hogy imában mindig jó példával járjunk elől. Imában kérjük el Isten akaratát családunkra nézve. Imában kapjuk meg az erőt, hogy be tudjuk tölteni hivatásunkat. Imában járjunk közbe szeretteinkért.

Szabó Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
13 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)