Igehely: Zsolt 107:1–3, 31–43 Kulcsige: Zsolt 107:43 „Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!”
Ennek a zsoltárnak a legtöbb versében ott van a felhívás a hálaadásra. Mikor hálát adunk, olyankor elismerjük, hogy van Valaki, akinek hatalma volt, van és lesz arra, hogy velünk jót cselekedjen vagy jó adományokat és tökéletes ajándékokat adjon. Bölcs dolog ezt elismerni.
Igehely: Zsolt 40:1–11,17–18 Kulcsige: Zsolt 40:4 „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.”
Nagyszerű dolog, amikor megtörténik az a csoda, hogy a kiáltó, segélykérő ajak új énekre nyílik meg. Mi történt a kétféle hang megszólalása között? „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet” (3.v.).
Igehely: Zsolt 116:1–19; Kulcsige: Zsolt 116:12 „Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?”
Mielőtt Dávidból feltörne ez a kérdés, emlékezik, elmélkedik az Úr jóságáról és hűségéről. Mikor bajban vagyunk, sokkal hamarabb keressük az Urat, vagy lehet, helyesebb, ha úgy mondjuk: a megoldást a problémánkra.
Igehely: Zsolt 30:1–13; Kulcsige: Zsolt 30:10 „Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?”
A próbák, szenvedések különös szakaszai az életünknek. Néha nehéz megérteni vagy elfogadni, hogy miért érnek fájdalmak bennünket, de mint hívő embereknek, meglehet az a kiváltságunk, hogy minden értelmet felülmúló isteni békesség töltheti meg a szívünket még az ilyen helyzetekben is.
Igehely: Zsolt 92:1–16; Kulcsige: Zsolt 92:2 „Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges!”
Lehet, többekben is megszületett már olyanféle vágy, hogy jó lenne kitűnni mások közül, különlegesnek lenni. Itt a lehetőség!
Igehely: 1Móz 47:27–31; Kulcsige: Zsid 11:21 „Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.”
„Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.” (Zsid 11:21)
Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?