2024. szeptember 21., szombat

DÉLELŐTT | 
Jákób hitből fakadó áldása

Igehely: 1Móz 47:27–31; Kulcsige: Zsid 11:21 „Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.”

„Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.” (Zsid 11:21)

A haldokló Jákób nem akarta, hogy József gyermekei az egyiptomi bálvány-istenek előtt hódoljanak. Áldásával Isten ígéretét továbbította unokáinak, saját fiaivá fogadta őket. Kánaánt többre értékelte Gósen földjénél. Minden földi vagyonát elengedte, csak a „botja végére” támaszkodva imádkozott, ezzel is vándorlétét fejezte ki. Visszavágyott az Istentől kapott helyre!

Az Ószövetségben az Úr angyala kifejezés legtöbbször Jézust jelenti. Jákób Jézussal küzdött azon az éjszakán. Erről a szabadulásról mesél unokáinak. A hívő ember felelőssége, hogy a megtérés lehetőségét, a krisztusi élet szépségeit gyermekeinek, unokáinak hitelesen tovább tudja adni.

„Csak vándorok vagyunk, fönt van a hon. A menny felé futunk, fönt van a hon. / Bár rögös itt az út, ki járja, mennybe jut. Hol Jézus vigaszt nyújt, fönt van a hon.” (HH 131.)

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Vágyakozás a mennyei hajlékba

Igehely: 2Kor 5:1–10; Kulcsige: 2Kor 5:2 „Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat.”

Nagyon sok embernek a halál említése tabutéma. Nem akar foglalkozni vele, fél, retteg tőle. A televíziós műsorok, filmek hemzsegnek a gyilkosságoktól, de kilépve a valóságba senki nem akar beszélni róla, elzárkózik előle.

Nekünk, hívő embereknek, élő reménységünk van arra, hogy a halál egy kapu, és azon átlépve jutunk be a mennyei hazába. Pál apostolnak az volt a vágya, hogy a halált kikerülve, az Úr Jézus visszajövetelekor a szentekkel együtt repüljön a mennybe. Ez nem így történt, de biztos vagyok benne, hogy ő már a mennyei hon kedves, megbecsült lakója.

Itt a földön még nem látjuk az Urat, csak hittel tudjuk követni őt, a Szentlélek áldott jelenlétében. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy életünkkel, szolgálatunkkal kedvessé váljunk Megváltónk előtt.

Földi életünk cselekedeteivel el kell számolnunk! „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállni Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (10.v.)

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 2:22–32; Kulcsige: ApCsel 2:23-24 „Azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.”

Péter apostol tanúja volt Jézus feltámadásának, és bátran, örömmel tett bizonyságot róla. Csodálatos dolog, hogy ma is lehet Jézussal találkozni, és bizonyságot tenni róla, hogy ő él. Ahogyan egy gyermekénekünk mondja: „Én tudom, hogy él, él, él, él az Úr! Honnan tudom, ezt kérdezed, Onnan, hogy ma reggel beszéltem vele!”

Beszéltél már vele ma? Hálát adtál, hogy felébredtél? Kérted, hogy ma is életed az ő dicsőségét szolgálja? Néha természetesnek vesszük, hogy élünk, pedig nem az. Istennek terve van az életeddel, a mai nappal is. Tudd meg, mit akar általad elvégezni.