Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni? Jézus jelenléte olyan örömteli helyzetet teremtett, mint egy menyegzői ünnepség. Másodszor Jézus életközössége a tanítványaival az új kezdet ideje volt, a régi elmúlását jelezte. Az evangéliumot összekapcsolni a judaista vallással olyan hiábavaló igyekezet, mint az új posztóból régi ruhára foltot varrni. Ugyanannyira veszélyes, mint a nem teljesen kiforrt bort régi tömlőbe tölteni.
Megvan a böjtnek a helye és fontossága, és ajánlatos gyakorolni, de megvan az ünneplésnek is az ideje, amikor a Vőlegény veled van. Tudsz-e örömteli szívvel ünnepelni?
Vajda Miklós
Meghaltam a világnak, a világ is nekem
Igehely: Gal 6:11–18 Kulcsige: Gal 6:14 „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. „
Nagyon megdöbbentő Pál kijelentése, hogy ő a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével dicsekedik, hiszen a zsidók szégyellték a keresztet, sőt botránkozás volt számukra, a görögök pedig bolondságnak tartották. Krisztus keresztje ma is ingerli a világot, és arra készteti, hogy üldözze a hívőket, mert a kereszt azt hirdeti, hogy Krisztus átokká lett a bűnösökért. Azzal a kényelmetlen igazsággal szembesít bennünket, hogy Isten törvényének igazságos ítélete alá esünk, és nem vagyunk képesek megmenteni magunkat.
A kereszt Krisztus engesztelő áldozatát hirdeti, amellyel az apostol azonosult, és ami által a világ keresztre feszíttetett Pálnak, és ő a világ számára. Pál elvetette a világi életet minden csábításával és vallásos emberi erőfeszítésével együtt. Úgy viszonyult a világhoz, mintha kereszten lenne, a világ pedig úgy viszonyult az apostolhoz, mintha őt is megfeszítették volna.
A világnak annyira nagy a sodró ereje, hogy az ember képtelen megállni, éppen ezért szükséges, hogy halott legyen számunkra a világ, és a világ is halottnak lásson minket.
Vajda Miklós