2020. január 12., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Só, ami ízét veszíti

Igehely: Mt 5:13-16; Kulcsige: 5:13 „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”

Az Úr Jézus a hegyen mondott tanításában önmagát jelenti ki. Ez Ő, ilyen Ő. Jézus boldog, ezért választotta ezt az utat és minket is erre az ösvényre hív. Ezért beszélt tanítványainak arról a nyolc jellemvonásról, mellyel, ha rendelkeznek, hatással lesznek a világra. Jézus arra ad feleletet, miért is élünk! ,,Ti vagytok a föld sója ...” (13v.) A só az étel ízesítésére és tartósítására való. A sóból keveset kell felhasználni, de nélküle az étel ízetlen és fogyasztásra alkalmatlan. A sónak van egy igen fontos élettani szerepe is. A vérünk különféle sókat tartalmaz. A keringő vérben, a test nedveiben minden életfolyamat a só körül játszódik le. Körülöttünk forog az élet, mint kerék a tengelye körül. A krisztusi lelkülettel rendelkező keresztyén ember az élet sója. Élete nem önmaga, nem is csupán a gyülekezet építésére, ízesítésére való. Feladata és szolgálata közben eltűnik, mint só az ételben. A keresztyén élet soha nem önmagáé. A társadalom életfolyamatai a só (hívők) körül játszódnak le. Jézus a tanítványaira, követőire bízza, hogy értelmet, ízt adjanak az őket körülvevő életnek. Tegyék feladatukat szótlanul, szerényen, eltűnve, de értelmessé téve így az emberi társadalom életét.

Nagy a felelősségünk, hiszen küldetésben vagyunk. Mi van, ha mégis ízét veszítette hívő életem? Mi van, ha a jelenlétem, beszédem, cselekedetem már nincsen hatással környezetemre? „Semmire se való már, csak arra, hogy kidobják …” (13v.) Milyen ítéletesen hangzik! Kegyelem az, hogy ízetlen, lágymeleg, megalkuvó életvitelből meg lehet mégis térni.

– Mit jelent Jézus felszólítása: „Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.” (Mk 9:50)

– Mit jelent a páli kérés: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” (Kol 4:6)

Péter István

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk azért, hogy Isten kegyelmi ajándékaival hatékonyan

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A hűség értéke – Jer 2:1-13 (Zsolt 37:3-4)

DÉLUTÁN | 

Boldogok, akik sírnak

Igehely: Mt 5:4 (2Kor 7:8-11); Kulcsige: 2Kor 7:10 „Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.”

A második boldogmondás a mai ember számára érthetetlen. Különös megállapítása ez Jézusnak. Milyen sírásra gondolhatott, amely boldoggá teheti a sírót? Amiről az Úr Jézus beszél az valami személyes és bensőnkből fakad. Akik csak siránkoznak, hogy milyen szerencsétlenek, azok nem boldogok. De, akik sírni tudnak amiatt, hogy milyen bűnösök, azok boldogok. A sírás nem a gyengeség jele, hanem az őszinteségé. Boldog az, akinek valós képe van önmagáról, aki nem akar az maradni, aki volt, hanem van bátorsága bűnt vallani és bocsánatot kérni. Boldog az, akit Isten annyira szeret, hogy bevilágít a szívébe s felfedi a rejtett dolgait. A korábbi forrófejű Péter is bűnbánó könnyeket hullajt, amikor a kakas megszólalt. El kell ismerjük, hogy annyira szegények vagyunk, hogy az Isten szerinti szomorúságra csak Isten Szelleme tud eljuttatni Igéje által. Aki így sír, annak a lába alatt megmozdul a föld, és kapaszkodva Istenhez kiált. Ezután megtapasztalja a boldogító megbocsátást. Isten pedig a vigasztalás Istene. Boldogok, akik sírnak, mert azt lehet megvigasztalni, aki sír! Jézus keresztje a vigasztalás kútfeje. Isten azok pártján van, akik sírnak és nem azokén, akik bántalmazták őket. Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is. Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma. Emlékszem az utógyász fájdalmai között arra a testvérre, aki csak azért látogatott meg, hogy átöleljen és velem együtt sírjon. Nem mondott nagy szavakat, de átéreztem őszinte részvétét. Jézus is sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy feltámasztja őt. De Jézus sírt Jeruzsálem lelki keménysége miatt is. Fáj-e nekünk, ha valaki elutasítja Isten szeretetét, kigúnyolja a szent Igét és azokat is, akik azt hirdetik?

A Krisztusért vállalt szenvedés is könnyeket tud fakasztani bennünk. Ezt sem kell szégyellni. Van, amikor olyan mostoha közegben kell lelki munkát végezni, hogy az csal könnyet a lelki munkás szemébe. (Zsolt 126:5-6) Aki itt tud sírni a bűnei, mások fájdalma, emberek keménysége miatt, az már soha többé nem fog, mert Isten letöröl a szeméről minden könnyet.

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 7:10–13; Kulcsige: Mk 7:10 „Mert Mózes ezt mondta: «Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.»”

Vannak olyan szülők, akiket nehéz tisztelni. A buta ember okos gyermeke számára, akit nem támogattak a tanulásban, és egyedül ért el mindent, nagy kísértés lehet, hogy gúnyolja, mások előtt lejárassa apját. Az erőszakos ember bántalmazott gyermeke számára, aki tizenévesen elmenekül otthonról, nagy kísértés lehet, hogy kiadja haragját, ami az évek során fölgyűlt benne. A megalázott gyermek számára, aki egész életében becsmérlést kapott szüleitől, hogy nem fogja vinni semmire az életben, nagy kísértés lehet, hogy ezt az orruk alá dörgölje, majd ne segítsen rajtuk, amikor szükségük lenne rá.