Igehely: Mk 4:21–25 Kulcsige: Mk 4:21 „Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?”
„Akinek / Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (9.v., 25.v.) – Ezzel az ismétlődő figyelmeztetéssel jelzi Jézus, hogy folytatja az Isten országáról szóló példázat-sorozatot. Majd ráerősít: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok” (25.v.) ki abból, amit mondok! Ezt az intést komolyan véve megkérdeztem: Mit akarsz mondani nekem a lámpás és a mérték példájával? Megértettem, hogy miután a mezőgazdaságból vett képekkel az Isten országa elindulásának nehézségeit szemléltette, most a folytatás kihívásai közt akar útbaigazítani.
A lámpatartóba helyezett világító mécses képét többször is használja az Úr hívő életünk leírására. Azt hangsúlyozza ezzel, hogy az Ő követése nem rejtőzködéssel kell történjen, hanem nyilvánosan. Mert Isten országához tartozni küldetés! Krisztus azért ajándékozott meg önmagával, az igazi világossággal, hogy Őt nyíltan képviselve mutassam be a köröttem élőknek (21.v.). Isten olyan mértékben adja a további segítséget, utánpótlást, amilyen mértékben kész vagyok róla tanúskodni, és ráadásul az örök életet (24-25).
Ha mindez ellenállást, tiltakozást váltana ki bennem, azt jelzi, hogy vannak még olyan rejtett, sötét dolgok az életemben, amiknek napfényre kell jönni (22.v.).
Mike József
Cselekvő hit
Igehely: Jak 2:14–26 Kulcsige: Jak 2:17 „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.”
Emberi gyarlóságunkból adódóan hajlamosak vagyunk a szélsőségekre. Lehet, hogy elítéljük a vallásos önteltséget, és határozottan elvetjük az érdem alapú, cselekedetek által elérhető „üdvösség” tévútját. De miközben az Ef 2:8–9-cel valljuk az ellenkezőjét, elhanyagoljuk a mondat folytatását, a 10. verset: mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. – S így tétlenségbe süppedünk a hit általi megigazulás nyugágyán. Ettől óv minket Jakab levele.
A pusztán elméleti, tétlen hit igénk szerint még csak az ördögök szintje (19.v.). Több az istentagadásnál, de nem üdvözít! Az élő hit engedelmességre és Isten szerinti cselekedetekre késztet. Ezek híján a hit meddővé válik, hisz épp a gyümölcsei maradnak el. Vagy belehal a mozdulatlanságba vagy kiderül róla, hogy sohasem élt igazán (17.v., 26.v.).
A hithős Ábrahám és Ráháb példáját követve törekedjünk arra, hogy döntéseink, tetteink tükrözzék, igazolják, erősítsék, tartsák életben Istentől ajándékba kapott hitünket!
Mike József
