2024. november 25.,  Katalin

Mindennapi áhítatok

2024. február 17., szombat

Igehely: Énekek 8:6–7 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.”

A házasságban ilyen erős szeretettel kell lenni, másképp problémák lehetnek. Tehát szeretet, nem érdekek, élvezetek, földi értékek, hanem isteni és felebaráti szeretet. Erős szeretet, nem akármilyen, olyan, amely megmarad az idő múlásával is.

2024. február 16., péntek

Igehely: 1Sám 1:1–11,19; Kulcsige: 1Sám 1:19 „Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az Úr előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkáná a feleségével, Annával hált, az Úrnak gondja volt rá.”

Az egyik legfontosabb és legszebb dolog a családi életben, amikor együtt mehetünk az Isten házába. Oda a problémák ellenére is kell menni. Látjuk igénkben, mennyi gond van a családban: versengés, egymás lejáratása, csúfolódás.

2024. február 15., csütörtök

Igehely: Mk 10:1–12; Kulcsige: Mk 10:7-9 „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!”

Az egység a házasságban minden területen meglátszik: kezdődik a szellemi valóságokban, mint a megtérés, újjászületés, felnőtt bemerítés, helyi gyülekezethez csatlakozás, adakozás, szolgálat.

Keresés az elmélkedések közt

2024. november 25., hétfő

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.