Mindennapi áhítatok

2024. február 29., csütörtök

Igehely: Mt 11:20–24; Kulcsige: Mt 11:21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban”

Bétsaida, Korazin és Kapernaum galileai városok voltak, ahol Jézus gyakran megfordult és sok csodát tett. Ennek ellenére az itt élő zsidók szíve keményebb volt, mint a Tíruszban és Szidónban élő pogányoké, akik bizonyára megtértek volna, ha Jézus közöttük élt volna.

2024. február 27., kedd

Igehely: Mt 11:7–15; Kulcsige: Mt 11:11 „Bizony mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.”

Nagy Dáriusz Kr.e. 500-ban megépítette a híres Királyi utat, amely korának egyik legmodernebb útja volt. Az utat a római idők után is használták. Kiváló minőségének köszönhetően a postai futárok hét nap alatt 2699 kilométert tudtak rajta megtenni.

2024. február 26., hétfő

Igehely: Mt 11:1–6; Kulcsige: Mt 11:4 „Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok.”

A tanítványok feladata minden időben az, hogy mesterük parancsát teljesítsék. Jézus parancsát az általa elhívott 12 tanítvány teljesítette. Keresztelő János parancsát pedig azok a tanítványok, akiket Jézushoz küldött. De miért is küldte János Jézushoz a tanítványait?

2024. február 25., vasárnap

– Mt 10:40–42; Kulcsige: Mt 10:42 „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.”

Az Úr Jézus arra tanít bennünket, hogy legyünk készek befogadni tanítványait, és ellátni őket mindennel, amire szükségük van. Egy pohár hideg víz is sokat jelent, de lehet ennél többet is adni azoknak, akik életüket Krisztus követésére szentelték.

2024. február 24., szombat

Igehely: Mt 10:34–39; Kulcsige: Mt 10:39 „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

A 38. versben egy olyan eszközről olvasunk, ami a szenvedést és a halált jelentette: a keresztről. Ez egy olyan kereszt, amit a tanítvány fel kell, hogy vegyen. A 39. igevers a döntésünk két következményét mutatja be. Mind a két embertípus életéből két képet látunk.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.