Igehely: Mk 9:17-27; Kulcsige: Mk 9:24 „Így szólt: Menjetek innen, mert nem halt meg a leányka, csak alszik. Azok pedig kinevették őt.”
Az értetlenkedő ember könnyen elakad a mai történetben megjelenő apa felkiáltásán: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” Miért nem foglal egyenesen állást ez az édesapa a hitével kapcsolatosan? Miért ilyen ellentmondó a kiáltása?
Igehely: Mt 6:25-30; Kulcsige: Mt 6:30 „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?”
A mai napot egy olyan igével kezdjük, amelyben Jézus alapszintű tanítást ad nekünk a hitről. Jogosan nevez minket kicsinyhitűnek, amikor életünkben eluralkodik az aggodalom alapvető szükségeinkkel kapcsolatosan. Miért kellene abbahagynunk az aggodalmaskodást?
Igehely: Lk 17:1-10; Kulcsige: Lk 17:5 „Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!”
A következő héten olyan igékkel fogjuk kezdeni a napot, amelyek az Istenbe vetett hitről szólnak. Isten országában kulcsfontosságú és központi szerepet kap a hit. A Mindenható Isten végtelen bölcsességében úgy rendelkezett, hogy az emberiség bűn okozta nyomorúságát Fia halála által oldja meg.
Igehely: 1Tim 4:12-5:2; Kulcsige: 1Tim 4:16 „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”
Sokszor olyan könnyen megvetjük, leértékeljük a fiatalokat viselkedésük, bölcstelenségük, meggondolatlanságuk, forrófejűségük miatt. Pál apostol itt arra hívja a fiatal Timóteust és vele együtt minden hívő fiatalt, hogy olyan legyen az életük, hogy senki ne vesse meg őket érte.
Igehely: Mk 10:17-27; Kulcsige: Mk 10:20 „Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”
Régi emberi hiba Jézushoz úgy közeledni, hogy a cselekedeteink foglalkoztatnak igazán, és úgy gondoljuk, hogy Jézus is azokon keresztül mér le bennünket. A gazdag ifjú példaértékű életet élt, fegyelmezetten megtartotta a parancsolatokat, és sok mindent felmutathatott Jézus előtt.
Igehely: Jer 1:1-10; Kulcsige: Jer 1:7
Érdekes megfigyelni mai igénkben, hogyan adja Isten Jeremiás tudtára, hogy prófétai szolgálatra hívja el. Nem csupán akaratát közli vele, hanem elmondja neki azt is, hogy ez a terv Jeremiás születése előtt megvolt már.
Igehely: Ézs 25:1–9; Kulcsige: Ézs 25:9 „Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!
Elfáradtál, belefáradtál a mindennapi munkába, harcokba, úgy fizikai, mint lelki síkon? Ne feledd, Isten gyermeke vagy, van remény, van szabadítás! Jézus Krisztus győzött a gonosz fölött, elveszti a halált, letörli a könnyhullatást, eltávolítja népe gyalázatát (8.v.).
Ha még nem vagy Isten gyermeke, ma még van lehetőség dönteni. Amikor megjön az Úr, és magához veszi az övéit, senki sem tud változtatni az állapotán. Adj hálát, ha te is örömmel várod az Urat! Várod-e Urad?