Mindennapi áhítatok

2019. július 25., csütörtök

Igehely: ApCsel 21:8-15; Kulcsige: 21:13 „De Pál így felelt: Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”

„Bár a száraz hurút koporsós szózatja/ A küszöbön álló halált nem ugatja, Bár hószín zászlaját az elaszott vénség/ Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja még:/ Ne kecsegtesd magad mégis, hogy a sírnak/ Lakosai közé még sokára írnak;/ Hanem tartsd magadat minden pontban készen,/ Mitha készen volna má

2019. július 24., szerda

Igehely: Tit 3:1-8; Kulcsige: 3:1 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre.”

„Egy kanadai tanulmány szerint mindenütt jobb adni, mint kapni. Ez derül ki egy 126 országra és 234 ezer emberre kiterjedő tanulmányból. A válaszadók szerte a világban egybehangzóan azt felelték, hogy jó érzés töltötte el őket amiatt, hogy adományoztak.

2019. július 21., vasárnap

Igehely: 1Pt 3:8-17; Kulcsige: 3:15 „Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”

A keresztyén életünk szépsége: megfelelni Isten elvárásainak. Isten igéje magas mércével hozakodik elő minden egyes alkalommal életünkre nézve.

2019. július 20., szombat

Igehely: 2Tim 1:16-18; Kulcsige: 1:18b „És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.”

Onéziforoszról nem sokat ír az Ige. Mindössze ez a néhány vers szól róla. Annyit azonban tudunk, hogy kitart az evangélium ügye és az Úr szolgája mellett. Az igében világos utalás történik az efézusi viszontagságokra. Rómában is buzgón keresi az apostolt, mert a szíve egybeforrt vele.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”

Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?