Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: Mt 6:4 „Hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.”
Az adakozás a kegyesség egyik gyakorlati megnyilvánulása. A kegyes ember Istenét tisztelő, Igéjének engedelmeskedő tanítvány, mint aki tudja, hogy életét az ő mennyei Atyja színe előtt éli és kegyességét embertársaival szemben is figyelemfelkeltés nélkül gyakorolja. A 2Tim 3: 2-5-ben Pál apostol felsorol sok negatív emberi tulajdonságot, amelyeket a képmutatók álkegyességgel lepleznek. Ezeknek erőtlen a lelki életük, hisz a kegyesség erejét megtagadják. Jézus az adakozás gyakorlásában vigyázásra int bennünket, ezért ne vegyük félvállról: ha emberek előtt gyakoroljátok, nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Ezért nekünk ne az legyen a fontos, hogy látják-e az emberek, amit teszünk, sokkal inkább legyen az adakozásunk egy jó illatú áldozat Isten előtt, amit Ő maga vegyen jókedvvel. Jézus korában a farizeusok látványos jótettei ismerősek voltak a hallgatóság számára, ezért Jézus negatív példaként hozza fel az ő magaviseletüket, figyelmeztetve bennünket, hogy adakozásunkat ne az emberek előtt, hanem Isten színe előtt, titokban gyakoroljuk és ne az emberektől várjunk dicséretet, hanem az Istentől, aki majd megjutalmaz érte.
Péter a kegyes embert úgy jellemzi, hogy állhatatos, kitartó és van benne testvéri szeretet. Ha az adakozásunkat a testvéri szeretet készteti mások felé vagy a gyülekezet felé, akkor nem vágyunk az emberi dicséretre. Mai keresztyén világunkban akár ezzel ellenkező megnyilvánulással is találkozhatunk: látványosan dicséri egyik testvér a másikat azzal a hátsó gondolattal, hogy legközelebb majd őt fogja megdicsérni a testvére. A dicséretet a bátortalan gyerekeknél szokták alkalmazni, hogy legyen önbizalmuk. Legyünk alázatosak és kérjünk bölcsességet az Úrtól az adakozás helyes gyakorlására, hogy adakozásunk szolgáljon áldásul mások számára és egyben késztesse őket Isten iránti hálára!
Tóth József
Imádkozzunk, hogy rendszeressé tehessük az áldásszerző családi áhítatokat! – Zsolt 143:5-10
Isten beszél – a szolgája hallgatja – Ez 2:1-3:11 (Aranymondás: Ez 3:10)
Hitvallás a próbák között
Igehely: Jób 19: 1-29
Jóbnak igen súlyos próbákat kellett átélnie, amelyeket az Úr engedett meg életében. Ennek az okát kereste barátaival együtt, de nem találták meg. Néha Isten nem számol be nekünk, hogy mit miért enged meg életünkben, de ha szeretjük Őt és bízunk Benne, akkor minden jóra fog fordulni (Róm 8:28). Bizonyosak lehetünk afelől, hogy Ő nem követ el hibákat!
A hibákat akkor követjük el, amikor túlzottan a próbáink, vagy mások próbáinak az okát kutatjuk. Jób három barátja elment őt megvigasztalni, és ehelyett súlyos vádakkal illették: Nyilván vétkezett, hogy ennyi minden rászakadt. Ima, tettek, gyógyító kedves szavak helyett tovább mélyítették a sebét.
Te hogyan viszonyulsz a próbákban lévőkhöz? Jóbot mindenki elhagyta: barátai, szomszédai, szolgái, ismerősei, testvérei, sőt némelyek elkezdték gyűlölni és utálni. Mit teszel, ha netán közeli ismerősöd, lelki testvéred kerül ilyen helyzetbe? Ne felejtsük el, hogy Isten a végén felelősségre vonta a három barátot, és csakis Jób közbenjáró imája mentette meg őket. Amikor az Úr Jézus eljön, számot fogunk neki adni arról, hogy hogyan viszonyultunk testvéreinkhez. Megláttuk-e Jézust bennük, szükségükben (Mt 25:41-46)?
Van neked boldog bizonyosságod? Tudod, hogy mi vár halálod után? Tudod, hogy ki vár rád? Olyan egyszerű az üdvösség, csak az emberi balga szív nem akar engedni az Úrnak! Jób ebben a csillagtalan éjszakában meglátta a legnagyobb világosságot: a Megváltót! Van Valaki, aki nem ember, de mellé áll, megtölti reménnyel, mely a síron túlmutat: meglátom Megváltómat, bármi lesz velem. Olyan ez a bizonyosság, mint egy hegynek a csúcsa, mely kiemelkedik az egész Ószövetségből.
Valaki fehér kórházi ágyon élte át: „Valaki bejött a szobába. Jézus az, a Megváltóm.” Nem sokkal a halál beállta előtt a már szinte halott szempilla alól kifolytak a könnyek. Az öröm könnyei.
Sokszor a legnagyobb mélységből lehet eljutni a legboldogabb bizonyosságra: az Úr Jézus most is velem van, és el fog jönni a nap, amikor találkozom Vele és örökre együtt leszünk!
Addig is erősítsük egymást próbáinkban! Isten ismer minket, és megerősít a próba mértékének megfelelően. Legyen Jézus a példaképed és az erőforrásod!
Bányai István
