2018. június 23., szombat

DÉLELŐTT | 
A könyörületes Atya

Igehely: Lk 15:17-24; Kulcsige: Lk 15:22 „Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!”

A tékozló fiú története szemlélteti számunkra legélethűbben mennyei Atyánk egyik legszebb tulajdonságát, a könyörületet. Mire van szükségünk ahhoz, hogy Isten könyörületét megtapasztaljuk?

1. Őszinte bűnbánatra. Amikor a tékozló fiú magába szállt, akkor vett pozitív fordulatot az élete. 2. Konkrét elhatározásra, döntésre. Azt mondta: (gondolta magában) „felkelvén elmegyek és elmondom Atyámnak.” (18)

3. Konkrét cselekedetre. Amit elhatározott, azt bátran meg is tette, bármilyen nehéz is volt.

4. Hittel elfogadni a bocsánatot. Akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik, vagy egyeseket felháborít, mint a tékozló fiú testvérét. Te megtapasztaltad-e már személyes életedben így az Isten könyörületét? Ha nem, és ha ezt most őszintén szeretnéd, szállj magadba, bánd meg Isten és emberek előtt bűneidet, és fogadd el hittel Isten bocsánatát. Majd légy érte hálás.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő sírba visz, de meg is elevenít

Igehely: Jn 11:1-16

Betánia Jeruzsálemtől keletre, kb. 3 km-re, az olajfák hegyének lejtőjén fekszik. Jézus szívesen időzött több alkalommal is az igerészben említett családnál. Lehet azt mondani, hogy lelki közelség, rokonszenv, mondjuk mai szóval, szimpátia kötötte a családhoz. Azért is üzennek Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz beteg.” Ez úgy hangzott, mint egy burkolt, csendes kérés: „Jöjj és gyógyítsd meg.” És Jézus mintha nem venné figyelembe a kérést: „Ez a betegség nem halálos…” De nem hanyagolja a tények fontosságát: „… hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten fia.” Jézus szerette a családot, otthon érezte magát náluk.

Az élet hajszája, gondjai, elveszik legdrágább kincsünket, az időt, egészséget, nyugalmat, békességet. És csak fáradt, kimerült, beteges perceket tudunk adni Jézusnak. Így aztán nem tudjuk meghallani életre hívó szavát, kimerült, agyonhajszolt lelkünk, sírbarlangja mélyéből.

Vajon otthon érzi magát Jézus nálam? Otthonra talált az én lelki világomban, miután megváltóm lett? Meghallottam életre hívó szavát: jöjj ki?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.