2018. június 25., hétfő

DÉLELŐTT | 
Attól még Isten létezik, hogy az emberek nem vesznek tudomást róla

Igehely: Zsolt 14:1-7; Kulcsige: Zsolt 14:2 „Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.”

Két típusú embert állít elénk ez a zsoltár: a bolondot és az értelmeset. Mindegyiket az Istenhez való viszonyulása alapján jellemzi. Azt, aki hisz Istenben, keresi őt és jót cselekszik, bölcsnek, értelmesnek nevezi, aki pedig nem hisz benne, utálatosságot cselekszik, és nem hívja segítségül az Urat, azt bolondnak. Isten létezését nem befolyásolja az emberek róla alkotott véleménye. De a mi sorsunk, életünk nagyban függ az Istenbe vetett hitünktől. Ma is vannak olyanok, akik tagadják Isten létezését, vagy nem vesznek tudomást róla. Valójában ez azért van, mert ha elfogadnák az emberek, hogy van Isten, azzal azt is el kellene fogadniuk, hogy felelősséggel tartoznak neki. Ha azonban úgy gondolja az ember, hogy nem létezik, akkor azt csinálhat, amit akar, következmények nélkül. Az értelmes ember viszont nem Isten létét vitatja, hanem Isten jelenlétét keresi, és ott akar maradni mindig az Ő közelében. Te melyik csoporthoz tartozol?

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Védekezés az ellenség előtt

Igehely: 1Sám 26:17-25

A jelzett igerészben, egy jól ismert történetet olvasunk. Védekezésről beszél a történet. Saul, Izrael királya, egy válogatott hadosztaggal, halálra keresi Dávidot, és adódik egy nagyszerű alkalom a bosszúállásra. Ott van Dáviddal Abisaj, a vakmerő, kíméletlen harcos, aki csak egy lehetőséget kér, néki nem kell több csak egy lándzsa dobás, és véget vet az ellenségeskedésnek. Ám Dávid határozott és meggyőző érvekkel leszereli Abisaj heves kirohanását. (1Sám 26:9-11)

Megtörtént már életemben, hogy védekeznem kellett, jóllehet nekem volt igazam. Aztán jött az alkalom, jött a sugallat: „na, itt és most véget vethetsz az egésznek. Egy jól irányított érvelés, egy jól megfogalmazott védő bizonyíték, megteszi a hatását.” De az Úr nem ezt várja tőlem. Ő megismerteti az ellenségeimmel igazságom, és megszégyenülve fogják bevallani, hogy tévedtek.

Védekeznünk kell, mert azért adta Isten az Ő igéjét. De ne feledjük, hogy a védekezésben is Isten gyermekei vagyunk, és az Ő szava bölcsesség.

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.