Igehely: Lk 24:36–43 Kulcsige: Lk 24:36 „Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: «Békesség nektek!»”
Jézus megjelent a tanítványoknak, amikor össze voltak zavarodva, amikor kétség és döbbenet elegye kavargott bennük. Megszólította őket, megérinthették a kezükkel, szavaival megpróbálta bátorítani a megrémült közösséget. Különleges lehetett azokat a sebeket érinteni, melyek néhány nappal azelőtt Jézus halálát okozták, és amelyek következménye az emberiség megváltása lett.
Letelepedett melléjük, velük evett, mert a tanítványok kételkedtek a feltámadásában. De az, hogy velük együtt étkezett, megdönthetetlen bizonyíték volt arra, hogy Ő valóban él. Milyen nagyszerű, ahogy Jézus lépésről lépésre vezeti bizonyosságra a tanítványokat, megérti a kétkedésüket, bátorítja őket a félelmeikben. Nincs is annál meggyőzőbb bizonyíték Jézus valóságos feltámadására, mint amikor az ember kapcsolatba kerül vele. Az Úr Krisztus ma is bátorítani akar a félelmeinkben, kétkedéseinkben vezetni és meggyőzni. Engedjük Jézust közel magunkhoz e mai napon!
Az élő Jézus életed mely területén akar bátorítani téged? Vannak szívedben kétségek?
Szabó Szilárd
Vele uralkodnak örökkön-örökké
Igehely: Jel 22:1–5 Kulcsige: Jel 22:5 „Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.”
A jelenések könyvének utolsó fejezetét olvasva párhuzamot vonhatunk az édeni állapottal. Az újjáteremtés gyakorlatilag az ember kezdeti állapotának a helyreállítása. Újjáteremtett állapotunkban nyoma sincs annak, amit az engedetlenség tönkretett, nem lesz betegség, nem lesz halál, ott van az élet fája, ami a gyógyításunkat szolgálja. Az ember újra úgy uralkodhat, ahogy Isten azt eltervezte, és ez az uralom most nem rövid ideig fog tartani, nem kizsákmányolása lesz a világnak, hanem az isteni gondoskodás kiteljesedése.
Ebben a rövid gondolatban, hogy „uralkodni fogunk vele örökké”, talán számunkra az uralkodni szón van a hangsúly, pedig sokkal fontosabb az a szó, hogy vele. Nem mi uralkodunk, hanem vele, általa része leszünk az Isteni közösségnek, az Ő akarata fogja a mi akaratunkat is meghatározni, szentsége betölti egész lényünket.
Csodálatos belegondolni abba, hogy uralkodni fogunk örökkön-örökké, és nem a hatalom utáni vágy szépsége ragad meg minket, hanem az Istennel való közösség örök lehetősége.
Szabó Szilárd
