Igehely: Zsolt 63:1-11; Kulcsige: Zsolt 63:2 „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.”
Minden ember szíve mélyén ott él az Isten utáni vágy. Aki erre ráébred, és elkezdi keresni az Urat, megtapasztalja az Ő jelenlétét és szabadítását saját életében. Ez a zsoltár egy különleges esemény kapcsán született Júda pusztájában, amikor Dávid Absolon elől menekült.
Tanulságos számunkra megfigyelni: mit tesz ilyen helyzetben Dávid, az Isten embere.
1. Gondol az Úrra (Istenről elmélkedik - 6. v.). Gondolataink befolyásolják az érzelmeinket, érzelmeink pedig hatással vannak cselekedeteinkre. Ezért fontos az, hogy gondolunk-e az Úrra nehéz helyzet közepette is?
2. Keresi az Urat (vágyódik az Isten után - 1 v.) Dávid nem Absolontól akar megszabadulni, hanem Istennel akar találkozni, Őt szeretné látni, szemlélni (2).
3. Dicséri és áldja az Urat (körülményeitől függetlenül – 3,4 v.) A körülményt, amiben vagyunk, legtöbbször nincs módunkban megváltoztatni, de az, ahogyan reagálunk rá, minden esetben a saját döntésünk.
4. Ragaszkodik az Úrhoz (teljes lelkéből - 8 v.). Megtapasztalta Isten oltalmát és szeretetét egy életen át, ami a nehéz helyzetek között is erőt biztosít számára.
5. Elmondja szilárd meggyőződését mind ellenségei, mind az Urat imádók sorsáról (9-11 v.) Fontos az, hogy ne csak a jelen negatív oldalát lássuk, hanem legyen szívünkben reménység a jövő felől. A hívő embernek adatott az a kegyelem, hogy túllásson azon, ami a szeme előtt van, és hit által lássa a láthatatlant. Dávidhoz hasonlóan, mi is kerülhetünk életünk folyamán kilátástalan helyzetbe. A kérdés számunkra is az: mit teszünk ilyenkor? Van-e szívünkben igazi vágy Isten után? Vagy csupán a problémáinktól szeretnénk megszabadulni Isten segítségével? Csendesedjünk el és engedjük, hogy Isten Szentlelke vizsgáljon meg ezen a területen.
Balogh Gábor
Bánjuk meg sértő szavainkat, könyörögjünk gyógyító beszédért! – Péld 15:1-4
Bízzál Isten ígéreteiben! – JSir 3:48-58; 5:16-22 (Aranymondás: JSir 3:57)
Védekezés a Mindenható előtt
Igehely: Jób 13:1-28
Jób könyvének témája és tanítása egységes: az igaz ember szenvedésére keresi a választ. Jób Istent kereső, Istent imádó ember volt. Az alázat, őszinte meghajlás a Mindenható előtt, ott van életébe: „Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele?” (Jób 7:17) De panaszai is vannak, és mintha lázadozna Isten ellen saját igaza miatt, válaszokat akar kapni.
Ha Isten igaz, miért a szenvedés? Mi lesz a halál után? Egy egész keresztény világot foglalkoztató kérdések. Válaszok után kutató, válaszokat kereső világ a mai világ. Figyeljük meg Jóbot, kérdez, keres, kutat, és nem veszti el hitét. Egy régi ének cseng fülemben: „Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az ÚR megfejti önmagát.”
Jób megunta a barátok vigasztalását, oktatni próbálkozó beszédüket: „Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem!” (13) Jób Isten elé akar állni, tudja, hogy veszély fenyegeti, de kitart: „Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem! Csak utaimat akarom védeni előtte.” (15)
Jób elismeri, hogy csak Istentől számíthat válaszokra és igazságra. Életünk során vannak kérdések, amire nem kapunk válaszokat, ahogyan szeretnénk, csak idő múltával, néha évek, vagy évtizedek telnek el, amíg megkapjuk a „miért” „azértját”. És feljajdulnak bennünk is Jób kérdései: „Mi a bűnöm, mi a vétkem? Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek?” (23-24) Tudatában vagyunk bűnös életünknek, és beismerjük, hogy csak kegyelem által lettünk elfogadva Istennél. De nehezen fogadjuk el, hogy a betegség életünkben nem mindig a bűn következménye. A szenvedésben pedig formálni akar bennünket az Atya. A védekezni akaró Jób, kéri Istent, hogy ismertesse vétkét, hitszegését, ami miatt sújtotta őt, mintha vádolná a Mindenhatót kérdéseivel.
Sokszor lázadozunk életünk menete miatt, nem tudjuk elfogadni az Úr néha keménykezű vezetését. Elfelejtünk hittel és reménységgel előre nézni, és hálaadó szívvel visszatekinteni. Kedves olvasóm, mennyei Atyánk ma is szól, igéje által. Az övéit sem kíméli a szenvedésektől, mert formálni akar a szenvedésben. Velünk van, betegágyunk szélén ül, a műtőben a szikét kezelő orvossal van, bátorít csalódásainkban, megáldja sikereinket, és elvárja tőlünk, hogy hittel, hálaadással vigyük véghez elhívásunkat.
Mucsi Bálint János
