Mindennapi áhítatok

2019. július 5., péntek

Igehely: Zak 12:1-14; Kulcsige: 12:10 „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.”

Isten hatalmasan cselekszik Jeruzsálemmel. Megóvja őket a környező népektől, sőt a fák között lévő tüzes serpenyőhöz hasonlítja őket a próféta, amely megemészt mindent maga körül. A legnagyobb ígéret és áldás Jeruzsálem részére az a 10. versben van összefoglalva.

2019. július 4., csütörtök

Igehely: Zak 11:1-17; Kulcsige: 11:13 „Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé.”

A 11. rész hangulata teljesen más, mint az előző részeké. Azt látjuk, hogy minden, amire az ember büszke lehet, vagy amire számíthat, az elpusztul. Elég a cédrus, és a ciprus és a tölgy is elpusztul.

2019. július 3., szerda

Igehely: Zak 9:9-17; Kulcsige: 9:16 „Megsegíti őket Istenük, az Úr azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén.”

A győzelmes Király képe, aki békességet hoz majd a népnek, a múltba gyökerezve mutat a jövő felé. Dávid volt az a király, aki békességet szerzett Izráel népének, de Krisztus hozza majd el azt a teljes békét, amely a háborgó szíveket csendre inti és változásra készteti.

2019. július 2., kedd

Igehely: Zak 8:1-23; Kulcsige: 8:19 „Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé változik majd Júda házában. Csak szeressétek az igazságot és a békességet!”

A maradék visszatérése után Isten népe újra elnyeri az Atya szeretetét, és az Úr békét és jólétet ígér Jeruzsálem lakóinak. A béke ára a következő: igaz szó, igaz ítélet, még szívében is kerülje a gonoszt a nép, és ne esküdjön hamisan.

2019. július 1., hétfő

Igehely: Zak 7:1-14; Kulcsige: 7:11 „De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak.”

Zakariás könyvét figyelmesen tanulmányozva az olvasó önkéntelenül is felteszi a kérdést, hogy amit Istenért teszek, azt vajon tényleg Őérte teszem-e? Vagy kegyes cselekedeteim csupán lelkiismeretem megnyugtatására szolgálnak?

2019. június 30., vasárnap

Igehely: Zak 6:9-15; Kulcsige: 6:11 „Vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére!”

Zakariás olyanoknak ír, akik az eljövendő dicsőséget kisebbnek és nehezebben elérhetőnek látják, mint ahogy azt elképzelték. A fogságból hazatérők, akik már megszokták, és kényelmesnek találták az ottani életmódot, arra érkeznek, hogy mindenfelől ellenségeskedés és nehézség várja őket.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).