Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.). Bár két külön kontinensen élnek, részben vagy teljesen más nemzethez tartoznak, különböznek kulturális beágyazottságukban is, mégis hasonlóvá lettek! Közük lett egymáshoz. Továbbá ott van Pál és Szilász is, akik újra látni akarják őket! Jézus köti össze őket. Ez nagyon bátorító.
Amikor saját gyülekezetedre gondolsz, te is láss túl annak szűkebb értelembe vett keretein. Sorsközösségben élünk Isten népeként szerte a világon, és arra készülünk, hogy egyszer meglátjuk egymást! Az Úr közel!
Szólláth Imre Rudolf
Dicsének a helyreállító Úrnak
Igehely: Ezsd 3:10–13; Kulcsige: Ezsd 3:11 „Énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának az alapját.”
„Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el.” (Neh 1:3) A templom és a város romokban.
Szörnyű és lehangoló kép lehetett: a városról is, a templomról is, és főleg az emberekről és a szívükről. Ezsdrás megörökíti azt a pillanatot, amikor a hazaérkező júdaiak lerakják az újjáépítendő templom alapkövét. Valami furcsa kettősség fogja el a jelenlevőket. Kétszeresen is történelmi pillanat. Benne van a múlt fájdalma, az Isten iránti hűtlenség kikerülhetetlen és megmásíthatatlan eredménye. Ha erre nézünk, sírunk. De ott van a helyreállás, az újjáépítés olthatatlan vágya, az újrakezdés reménysége. Ennek pedig az öröme elrejthetetlen.
Valami hasonlót élünk át akkor, amikor egy komoly következményekkel járó kapcsolatromlásból – megtérés és Istenhez fordulás után – megtesszük az első lépéseket az újrakezdés felé. Talán egy rokoni, házastársi, vagy hittestvéri kapcsolat épül most újjá az életedben? Tarts ki benne!
Szólláth Imre Rudolf
Új hozzászólás