Igehely: 1Jn 4:7-19; Kulcsige: 4:16 „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”
Előfordul, hogy házastársak között is meghidegül a szeretet. Ez általában akkor fordul elő, ha túl sok időt töltenek külön vagy távol egymástól. Sajnos olyat is látni, hogy ugyan egymás mellet élnek, de nem élnek együtt.
Igehely: 1Kor 7:2-11; Kulcsige: 7:5 „Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”
Csakis a házasság keretei között élhető meg egészségesen a testi egyesülés öröme, gyönyöre úgy, ahogy Isten is azt eltervezte. A Biblia szerint minden házasságon kívüli szexuális kapcsolat paráznaságnak minősül.
Igehely: Jak 4:1-12; Kulcsige: 4:8 „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”
Egy keresztyén házasságban is természetesen megjelennek a problémák, és ezekből kifolyólag konfliktus állhat elő. Ez még nem tragédia, mert minden feszültséget fel lehet oldani, ha Isten igéjére figyelünk.
Igehely: Kol 3:1-17; Kulcsige: 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
A ma reggel olvasott igeszakaszban minden hívőnek szól a biztatás, hogy az odafelvalókat keresse, az odafelvalókkal törődjön. Ami a földre irányul azt meg kell öldökölni és el kell hagyni.
Igehely: Ef 5:21-33; Kulcsige: 5:21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.”
Az ezredforduló táján Angliából indult el az a társadalmi kezdeményezés, hogy minden évben legyen egy hét, amikor a házasság és a család intézménye a figyelem középpontjába kerül.
Igehely: Jn 9:35-41; Kulcsige: 9:41 „Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”
A kiközösítés napjainkban is téma, akárcsak a befogadás. Megváltó Urunk maga is tapasztalta saját népe részéről a be nem fogadás, a kiközösítés borzalmas érzését. „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” Ő együtt érez az üldözöttekkel, a hitükért szenvedőkkel.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.