Mindennapi áhítatok

2019. június 12., szerda

Igehely: Jn 14:25-26; Kulcsige: 14:26 „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.”

Egy teológiai hallgató héber vizsga előtt komolyan imádkozott az osztályteremben: Úr Jézus, juttasd eszünkbe az anyagot, azt is, amit nem tanultunk meg. Még a tanárt is megmosolyogtatta a diák őszinte kérése. Csakhogy nem ez van megígérve.

2019. június 10., hétfő

Igehely: 1Kor 12:4-11; Kulcsige: 12:7 „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.”

Amikor kicsinyeskedünk és testiesen gondolkodunk hamar a feje tetejére állítjuk a dolgokat. Amit Isten a gyülekezetben áldott haszonra szán, azt mi önző versengésre fecséreljük. A Lélek megnyílvánulása azért van, hogy hasznot hozzon. Kinek? Elsősorban annak, aki felé szolgálunk vele.

2019. június 9., vasárnap

Igehely: ApCsel 2:1-21; Kulcsige: 2:16-17a „hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra.”

A Szentháromság harmadik személye kilép az „ismeretlenségből”, hogy Krisztus mindenkori egyházát betöltse, éltesse és elkészítse. A Szentlélek, mint hitelesítő pecsét, garantálja a hívők üdvösségét, (Ef 4:30) hisz ő üdvözít s nem részegít!

2019. június 8., szombat

Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: 15:17 „Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.”

János, akit a „szeretet apostolnak” is neveznek, Krisztus parancsának betartására hívja fel a figyelmet és rámutat Jézusra: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”

Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?