2019. március 31., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Növekedjetek a kegyelemben

Igehely: 2Pt 3:14-18; Kulcsige: 3:18 „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”

Bibliai értelemben a kegyelem Isten meg nem érdemelt jóindulata. Ahol hitet, igénylést, szabad teret talál, ott naggyá lesz, sokasodik és uralkodik. Nem véletlen, hogy az apostoli levelek gyakran kívánnak kegyelmet és békességet olvasóiknak.

A növekedés az egészséges hívő élet velejárója (Zsolt 92:13; 1Kor 3:6-7). Növekedni több irányban és területen lehetséges. Például a tisztaszívűség adakozó gazdagságában, a kegyelemben, és Urunk ismeretében (2Kor 8:2). De lehet növekedni az anyagiasságban, a bűnben, a háborúságban, az istentelenségben, a tévelygésben is (Lk 8:7; Róm 5:20). A kívánt növekedés elmaradása szomorítja Istent, a családot, a gyülekezetet, és veszélybe sodorja a zsugorodót!

Isten igéje közli a jövő főbb eseményeit, hogy készüljünk azokra. Szentségben, kegyességben, evangelizálásban, tisztasággal, feddhetetlenséggel és békességgel kell történnie a várakozásunknak! Krisztust így és ilyennek ismertük meg. Ő békített ki minket Istennel (2Kor 5:17-19; 2Pt 3:10-13). Tudjuk, hogy Urunk hosszútűrése odázza visszajövetelét sok elveszett lélek üdvösségére, miközben a felelőtlenek, tanulatlanok és állhatatlanok félremagyarázzák, kiforgatják az Írásokat a maguk vesztére; az elvetemültek tévelygései elsodorhatnak, és saját biztos meggyőződésünket elveszíthetjük! Mindennek biztos ellenszere a szellemi erősödés, növekedés Urunk örömére (Ef 2:5)!

Hitünket, szellemi ismeretünket munkába állítva növekedjünk a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk minél mélyebb ismeretében, megértésében (Jn 17:3; Fil 3:10; 2Pt 1:2,8). Az igazi növekedés egyre mélyebb megalázkodást, teljesebb odaszánást, buzgóbb imaéletet, hűségesebb szolgálatot vált ki nálunk Isten előtt. Azt is előre tudhatjuk, hogy józanul és teljes bizonyossággal reménykedhetünk abban a kegyelemben, amelyet ezekhez Jézus Krisztus megjelenésekor kapunk (1Pt 1:12).

Életünk milyen területén tapasztaltunk növekedést az idén? Mi akadályozza, fékezi lelki-szellemi növekedésünket, érésünket? Mit kell tennünk még azért, hogy tovább növekedhessünk?

Vass Gergely

Imaáhítat: 

Magasztaljuk az Urat, mert bátran rábízhatjuk magunkat! – Zsolt 31:1-6

Bibliaóra: 

Tegyünk vallást Jézus Krisztusról! – Zsid 8:1-10; 9:22-28 (Zsid 8:10)

DÉLUTÁN | 

Az első újrakezdés

Igehely: 1Móz 9:1-29

Akkor szoktunk valamit újrakezdeni, amikor már annyira alkalmatlan, elavult és elromlott, hogy nem érdemes javítgatni azt. Akkor kívánunk bármit ismét elkezdeni, amikor igen drágának, fontosnak, szükségesnek tartjuk azt, és reménykedünk a sikerben.

Az első embervilágnak az özönvíz vetett véget. Bár lett volna alkalmuk, idejük megtérni, gondolkodásukat és életüket megváltoztatni, amíg a bárka építése tartott, de előrelátás és hit kellett volna hozzá. Sajnos, nem volt (Mt 24:38-39; 2Pt 2:5). Az özönvíz visszavonultával Nóé és családja bátorítást kapott a bárka elhagyására. Első dolguk a hálaáldozat bemutatása, Isten imádása volt. Az Úr kedvesen fogadta. Megfogalmazta az újrakezdés szándékát az egész emberiséggel.

Az első újrakezdés ígérettel kezdődött: „amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” (1Móz 8:22) Ez számunkra igen biztató, mert az utóbbi években egészen hirtelen változik az időjárás. Az említett ígéretet a velük kötött örök szövetségbe foglalta. Nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet és lakóit. Jeleként helyezte a szivárványívet a felhőkre. Ez emlékezteti a szövetségre lépett feleket. Szükségünk van kegyelemre és reménységre, amikor pusztító áradásokról értesülünk.

Az első újrakezdés áldással folytatódott: Isten megáldotta Nóét, családját és minden utódját. Képessé tette őket arra, hogy szaporodjanak, sokasodjanak és betöltsék a földet. Uralmuk alá hajtotta az egész élővilágot. Sőt eledelükként jelölte meg azt, valamint a növényeket.

Az első újrakezdés tilalmakat is tartalmazott. Nem fogyaszthattak vért, nem ölhettek embert. Isteni képmása miatt az emberhez kimagasló méltóság, védettség és viselkedés illik. Érvényesítéséhez földi hatóságokra is szükség lett.

Az első újrakezdéshez munkafelvétel is tartozott. Hamar felvillantotta azt a tanulságot, hogy gyümölcsével csak mértékletesen kell élnünk. Az önuralom elmaradása szégyent hoz ránk. Az Isten uralmának, a szülők tiszteletének felmondása pedig átkot (Péld 20:1; 30:17).

Az Úr kegyelméről, türelméről tanúskodik Nóé 950 éve is!

Mit és mikor kezdenél szívesen újra az életedből?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.