Igehely: Jn 20:24-31; Kulcsige: Jn 20:31 „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.”
A baptista hitvallás első pontjából kiderül, hogy a Szentírásból „megismerhetjük Istent, az örök élethez vezető utat, és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget.” János evangéliuma elejétől a végéig ezt az üzenetet fejti ki. Rögtön az elején egyértelművé teszi Jézus istenségét, majd rámutat arra, hogy Jézus nélkül nincs örök élet. Végül az utolsó történeten keresztül döntésre hív: Hiszed-e, vallod-e, hogy Ő a te Urad és Istened? Az üzenetet ennél egyértelműbben nem is lehetne megfogalmazni: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.”
Tamásról a legtöbb kereszténynek a hitetlenség jut eszébe. Pedig rajta kívül nem sokan jutottak el arra a fölismerésre Jézus mennybemeneteléig, hogy Ő maga az Isten. Sokan meglátták benne a Messiást, a csodajeleken és bűnbocsánaton keresztül isteni erőt is tulajdonítottak neki. De az igazi kérdés üdvösség szempontjából ez: hisszük-e, hogy Jézus az Isten?
Tamás képes volt a kétkedés lelkületéből üdvözítő hitre jutni. A Biblia célja nem az, hogy gondolkodás nélkül elfogadjunk mindent, amit mondanak nekünk, hanem hogy értő olvasással megismerjük belőle Istent és az örök élethez vezető utat.
Győri Gábor
Az Ő teste mi vagyunk
Igehely: Ef 4:14-16; Kulcsige: Ef 4:16 „Akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.”
A tévtanításokkal szemben az efézusi levél újra és újra hangsúlyozza Jézus testének jelentőségét. A test kifejezést nem szószerinti, hanem átvitt értelemben a gyülekezetre használja. Mindig lenyűgöz, hogy milyen szemléletesen képes tanítani a Szentírás! Ezzel az egy képpel, Krisztus testének a hasonlatával kifejezi Jézus szoros kapcsolatát az egyházzal, és az Ő minden felett való vezetői tisztségét. Kifejezi az összetartozásunkat egymással, de felhívja a figyelmünket feladatainkra és kötelezettségeinkre is.
Mindenkinek van Istentől rendelt szolgálata, amivel hozzá kell járulnia a gyülekezet, a Krisztustest egészséges működéséhez. Viszont egyikünk tisztsége sem lehet értékesebb a másikénál. Ez tökéletesen szembemegy a mai társadalomra jellemző, de még a gyülekezeteinkben is felismerhető fogyasztói kultúrával, ahol csak elvárások vannak, de a terhek és a felelősség nagy részét egy szűk csoportnak kell viselnie. A felelősség áthárítását Jézus nem engedi meg sem a szolgálat, sem az üdvösség tekintetében. Alapigénk tanúsága szerint ugyanis a szeretetben növekedés a legfontosabb feladatunk, amiről mindenkinek magának kell gondoskodnia.
Győri Gábor
Új hozzászólás