Igehely: Mt 26:36-45; Kulcsige: 26:36 „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.”
Figyelemreméltó, hogy Jézus minden élethelyzetben kész volt és tudott imádkozni. Nemcsak akkor, amikor öröme volt, hanem szomorúságai és gyötrelmei közepette sokkal inkább. Ilyenkor imatársakat is keresett. Nem lehet ez másképp Isten gyermekei életében sem.
Igehely: Mt 19:13-15; Kulcsige: 19:13 „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak.”
Palesztinában szokás volt, hogy az édesanyák gyermekeiket elvitték egy híres rabbihoz, hogy imában kérjen áldást rájuk. Megváltónk földi szolgálatának egyik kiemelkedő mozzanata a gyermekekhez való viszonya volt.
Igehely: Lk 10:17-24; Kulcsige: 10:21a „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által.”
A kiküldött hetven tanítvány Jézus utasításait követte, majd diadalmasan tértek vissza. Örömmel számoltak be az Úrnak sikereikről. Jézus válaszának, amit tanítványainak adott, a teológusok két jelentőséget tulajdonítanak: 1.) Jézus halálos csapást mért a Sátánra és összes hadára.
Igehely: Lk 9:28-29; Kulcsige: 9:28 „E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.”
Útban Jeruzsálem felé, Cézárea Filippiben, a császárkultusz akkori fellegvárában Jézus megkérdi tanítványait, hogy kinek mondják Őt. Péter hitvallására – Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia – Jézus azt feleli, hogy ez nem test és vér, hanem a mennyei Atya kijelentése.
Igehely: Mt 14:22-25; Kulcsige: 14:23 „Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.”
Bemerítő János halálhírére Jézus egy sivár helyre hajózott, ahova a sokaság gyalog követte. Irántuk való szánalomból meggyógyította betegeiket. A fáradságos nap végén Jézus nem bocsátja útnak őket addig, amíg meg nem vendégeli őket.
Igehely: Mk 1:32-39; Kulcsige: 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”
Jézus Jakabbal és Jánossal a kapernaumi zsinagógából Simon és András házához ment, hogy meggyógyítsa Simon anyósát. Naplemente után az egész város a ház elé gyűlt, elhozták betegeiket, ördögöktől megszállottjaikat, hogy Jézus meggyógyítsa, megszabadítsa őket.
Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”
A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett.