Igehely: 1Móz 2:7-25; Kulcsige: 1Móz 2:7 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”
Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a célunk ezen a világon? Ezekhez hasonló kérdések minden embert foglalkoztatnak. A felmérések alapján élete során legalább egyszer mindenki szembesül ezekkel. Gondolom, kedves testvérek, mi is feltettük ezeket a kérdéseket, és mindnyájan meg is válaszoltuk magunknak, és talán a környezetünknek is. Isten az Igén keresztül pontosan válaszol rá, és egyúttal fontos útmutatót is ad az ember kezébe, amelynek segítségével elérheti élete célját és valódi otthonát.
Az ember nem a véletlen szeszélyének az eredménye, még csak nem is az anyatermészet evolúciós alkotása, hanem Isten pontosan kigondolt teremtménye. Az Ige itt világossá teszi, hogy az embernek van egy testi (fizikai) része, és van egy lelki (szellemi) része. A testi részt Isten alkotta, csakúgy, mint a lelkit. A testit porból (földből) alkotta, tehát ez a földiekre vágyik, és arra tekint. A lelkinél mondhatjuk, hogy Isten továbbment, és nem anyagot használt, hanem Önmagából adott valamit, ami képes Istennel kapcsolódni (a többi földi teremtménnyel ellentétben), és ez a mennyeiekre vágyik. Csodálatos és nagyon áldásos ez: az Istenképűségünk (1Móz 1:26). Te mennyire értékeled ezt a kapcsolatot? Milyen gyakran beszélsz Teremtőddel?
Isten otthont is alkotott az embernek (Éden), és benne mindent, ami az élet fenntartásához szükséges (víz/folyók, élelem/növények és állatok stb.). Te mennyire értékeled a gondviselést? Adott az embernek munkát, hogy ezzel hasznosan töltse az idejét itt a földön. Nem büntetésként, hanem a környezete javára (pl. állatok neve). Te értékeled-e a munka lehetőségét? Isten társat (asszony) is adott az embernek (Ádám), hogy ne kelljen egyedül élnie a földön. Nem rabszolgát és nem háziállatot adott mellé, hanem társat (oldalbordát használt). Te értékeled a társadat és a családodat? Végül törvényt is adott, hogy Isten minden adománya az Ő dicsőségére legyen. Te kinek a dicsőségére élsz?
A fenti kérdésekre adott válaszok hogyan befolyásolják a mindennapjaidat? Mit jelent neked ismerni a Teremtődet? Hogyan fogsz elszámolni az idővel, amikor szemtől szemben leszel Vele? Érdemes időben elgondolkodni ezeken a kérdéseken!
Barabás Zoltán
Köszönjük meg Jézusnak, hogy ismeri földi helyzetünket és imádkozik értünk! - Jn 17:14-16
A megtérés haszna – 1Móz 32:1-12, 24-32; 35:1-5 (Ézs 30:15a)
Az üdvözítő egység áldása
Igehely: Ef 2:11-22; Kulcsige: Ef 2:14 „Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.”
Egység minden szinten – ezt harsogja a világ minden fórumon, erre törekednek a vallási és politikai vezetők minden eszközzel. A globalizálást (világegységet) ma erőnek erejével próbálják elfogadtatni az emberiséggel minden különbözőség (faji, nemi, vallási, politikai, erkölcsi stb.) ellenére is.
Miután beszélt Isten szeretetből fakadó csodálatos megváltó munkájáról, amit Fián keresztül végzett, és amit az efézusiak is tapasztaltak kegyelemből, hit által (Ef 2:8), Pál rátér az egység gondolatára, amit a Krisztus testében tapasztalt megváltás eredményez nemcsak személyes, de nemzeti szinten is. Először emlékezteti őket a múltbéli állapotukra, amely Istentől, az ígéretektől és a kiválasztottaktól is távol tartotta őket. Ez megnyilvánult vallásilag (körülmetéletlenség – körülmetéltekkel szemben), nemzetileg (pogányok – az izráelitákkal szemben) és a remény szintjén (ígéret nélküliek – az ígéret szövetségével szemben: az atyáknak tett ígéretek). Pál rávilágít, hogy Krisztus vére által ez a távolság és a különbségek eltűntek, és már Krisztushoz közel kerültek a pogányok is. Ennek az áldott változásnak több látható eredménye is lett a zsidó hívők és pogány hívők életében:
Ő lett a békesség mindkét ősi ellenfél (zsidó és pogány) életében, így megszűnt az ellenségeskedés.
Ő lett az üdvözítő egység Isten és ember között, miután betöltötte a törvényt, és vére által lebontotta a bűn elválasztó falát.
Ő lett az új egység alapja a Krisztus testében (a gyülekezetben). Ő ad valódi egységet személyes és közösségi életben egyaránt (család, gyülekezet, nemzet és társadalom).
Mindez csak az Istennel való kibékülés árán jöhetett létre, amit Jézus a kereszten fizetett meg. Célja azonban nem a jólét, hanem az Isteni Szentháromság földi kifejezése és dicsőítése.
Te része vagy ennek az egységnek Krisztusban? A te életedben és közösségedben ez hogyan nyilvánul meg?
Barabás Zoltán
Új hozzászólás