Igehely: Róm 9:1-13; Kulcsige: 9:8 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.”
Az első nyolc fejezetben Pál bebizonyítja, hogy Isten igazságos mind haragjának, mind pedig kegyelmének gyakorlásában. A következő részekben az apostol továbbhalad, hogy megállapítsa Isten igazságosságát úgy a zsidókkal, mint a pogányokkal való bánásmódjában.
Zsidó ellenfelei azzal vádolták Pál apostolt, hogy a saját nemzetével szemben ellenséges, cselekedeteiben pedig nem őszinte. Ezekben a részekben tehát zsidó ellenfeleinek válaszol. Szavaiból népe iránti mély szeretete tűnik ki. Az apostol Izráel népéhez tartozik, akit Isten az összes nemzet közül magának választott, hogy a népe legyen. Ábrahám elhívásától indul ez a vonal, Izsákkal, majd Jákóbbal folytatódik, aki új nevet kapott, és leszármazottai, az izráeliták Isten „elsőszülött” fiai lettek (2Móz 4:22). Látható, nyomon követhető ez a vonal, s mégis eltévedünk, ha csak a fizikaira nézünk, hiszen aki nem viselkedik az ősatyákhoz és a Törvényadóhoz illően, nem méltó arra, hogy izráelinek nevezzék. Hiába lenne tehát valaki megnyugodva abban, hogy fizikailag az ősatyák, avagy Izráel leszármazottja, ha szellemi oldalon ennek semmi hatása nincs az életében, nem hisz Istennek, s nem engedelmeskedik neki (Jn 8:39). Ezért azok az igazi fiak, akik hisznek Istenben, akik lelkileg tőle születnek. Izsák Isten ígéretéből született, ezért ő az Isten szerinti mag, nem pedig Izmael, aki a szülők hitetlenségéből, engedetlenségéből született. A történelemben nyomon követhető a fizikai, de a lelki Izráel is. A lelki Izráelbe csak az született bele, és születik ma is, aki hisz az Ígéretadónak. Ezek az Isten fiai, ezeké az ígéretek és az üdvösség. Isten választása abban is megnyilvánult, hogy még mielőtt Ézsau és Jákób jót vagy rosszat tehettek volna, Isten megmondta döntését: kin keresztül folytatódik az ígéret vonala, hogy Fiát behozhassa a világba. Isten beszéde nem hiúsult meg, sem akkor, sem ma.
Jellemzi-e az életemet az a mély szeretet, amely megvolt Pál apostolban, hogy fáj, ha valaki nem tartozik még a lelki Izráelhez? Kész vagyok-e mindent megtenni a megmentésükért, hogy Isten által ők is fiakká legyenek? Ma vajon mit tehetek ezért?
Kelemen S. Sándor
Könyörögjünk, hogy az Úr szent népévé lehessünk! – 2Móz 19:5-6
Tisztaság és igazság Krisztusban – 1Kor 5:6-8; 6:1-11 (1Kor 5:8)
Ruth megváltója
Igehely: Ruth 4:1-17
Boáznak feltett szándéka volt még aznap véghezvinni Ruth megváltását. A kapuba ment, arra a helyre, ahol Izráelben a különböző ügyekben igaz ítéletre lehetett számítani. Boáz jól ismerte Isten törvényét; tudta, hogy Ruth helyzetére mi a mózesi útmutatás. A soron következő lépés tehát, hogy meg kell váltani az Elimélektől maradt szántóföldet, és fiának, Mahlonnak az özvegyét is, hogy a meghalt neve fennmaradjon Izráelben. Ez a legközelebbi rokon tiszte volt.
Boáz megszólította Elimélek legközelebbi rokonát, és tíz vén jelenlétében elé tárta a helyzetet, majd várta, hogy mint dönt az ügyben. A rokon hajlandó lett volna a föld megváltására, ám az özvegy feleségül vételére már nem. A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy ez a rokon az erőtlen megváltót, a törvényt példázza. Nem volt képes a megváltásra. A meghalt utáni földterület átvétele még kevés lett volna, azzal még nem tartotta volna fenn az elhunyt nevét Izráelben. Ez a férfi valójában nem törődött Naomival és Ruthtal addig sem, s most sem, hogy Boáz eléje tárta az ügyet.
Boázt viszont mély és maradandó törődés és szeretet jellemezte. Krisztus szeretetét példázza ez, aki a végsőkig elment, hogy megváltson bennünket. Szeretetből, kegyelemmel tette. Csak így lehetett Ruthot is megváltani. A polgári törvények szerint (5Móz 23:3) egyetlen móábita sem kerülhetett Izráel közösségébe, még tízedik leszármazottként sem. És most itt van Ruth, aki hűséges volt az anyósához, annak népéhez, sőt Istenéhez is ragaszkodik. Tudják ezt a város vénei is. Cselekedjenek törvény szerint vele? Boáz megváltja mind a földet, mind Ruthot. Isten pedig elfogadta ezt, hiszen a város vénei áldást mondanak rájuk, s a születendő gyermek által Ruth bekerül az egyetlen igazi Megváltó földi családfájába.
Boáz mindent megvett, semmit sem hagyott elveszni. Teljes-e Krisztus megváltása az életedben, átengedtél-e mindent neki? Vajon a törvényben bízol-e még mindig, hogy a cselekedeteid által igazulsz meg Isten előtt, vagy felismerted már, hogy nem tudod azt teljes egészében megtartani, s segítségre van szükséged?
Kelemen S. Sándor
