Igehely: Róm 2:17-24; Kulcsige: 2:24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”, amint meg van írva.”
Kevés visszataszítóbb cselekedet van a képmutatásnál. A farizeusokat és az írástudókat legkeményebben a gőgös kétszínűségükért vádolta Jézus. Amikor valaki vizet prédikál és bort iszik, lejáratja önmagát, gyülekezetét és Istent is a világ fiai előtt.
Igehely: Róm 2:12-16; Kulcsige: 2:15a „Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva.”
Isten mindenki szívébe beleírta erkölcsi elvárásait. Ebből eredően hitetlen barátaink is szoktak Isten törvényében megkövetelt értékes dolgokat tenni.
Igehely: Róm 2:5-11; Kulcsige: 2:11 „Mert Isten nem személyválogató.”
Az ítélő Istenről beszélni nem divatos manapság. Hamar leállítják azt, aki különböző fórumokon egy számonkérő, felelősségrevonó, következetes Istent próbál bemutatni. Sokkal kényelmesebb, ha egy feltétel nélkül mindenkit befogadó, kegyelmes, irgalmas, szerető Istenről folyik a beszélgetés.
Igehely: Róm 2:1-4; Kulcsige: 2:3 „Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől?”
Pál ezekben az igeversekben leleplezi azt az emberi gyarlóságot, miszerint hajlamosak vagyunk mindenkit bírálni, csak önmagunkat nem. Miközben másokat keményen megítélünk, magunkkal szemben engedékenyek vagyunk.
Igehely: Róm 1:26-32; Kulcsige: 1:28 „És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik.”
A legszörnyűbb hazugság Isten igazságának hazugsággal való felcserélése. Ezért hamis a bálványimádás, hiszen benne a teremtményt imádják a Teremtő helyett.
Igehely: Róm 1:19-25; Kulcsige: 1:21 „Mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.”
A pogányok sötétsége annak tulajdonítható, hogy gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Itt nem csupán arról van szó, hogy tudatosan rosszat tesznek, hanem előre elhatározzák, hogy önmagukért élnek, nem pedig Istenért vagy másokért.
Igehely: Eszt 4:13–17; Kulcsige: Eszt 4:14 „Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?”
Gyermekkorunk romantikus története hirtelen aktualitást nyer, amikor hasonló élethelyzetbe kerülünk. A világuralmi törekvés mindig megszédíti a politikai és katonai vezetőket; nem tűrve meg a más véleményen levőket. Sátán az Édenkerttől az Istenhez hasonlósággal csábítja a kísérthető embert. Az Emberfiát is rá akarta venni, hogy világuralmi hatalmát tőle kérje; ám ő nem esett ennek a kísértésnek a csapdájába.